Mit tanácsoltok, mit csináljak ahhoz, hogy elhiggye, valóban szeretném megismerni? 22/f

Szép estét.

Gondolom, mindenki kitalálta, hogy egy lányról, vagyis fiatal nőről van szó, aki nagyon érdekel.

A saját életemmel elégedett vagyok, szerencsésnek gondolom magam. A szüleim szeretik egymást, ebben nőttem fel, anyagi gondok nélkül, és ezzel együtt kiskorom óta sportolok, tehát kinézni is kinézek, mert adok magamra. És mert van miből, ami érdekelt, azt kipróbálhattam.

Az említett lányon van felesleg, viszont alapvetően nagyon szép arca van. No de, nem emiatt figyeltem fel rá. Egy helyen dolgozunk. Mindig azt hittem, hogy unalmas, aki nem szól senkihez, a szükségesen kívül, kissé butácskának is gondoltam, aki nem rendelkezik nagy szókinccsel, részben ezért nem beszélget. Közben, azt tudtam, hogy kedves, mert nem egyszer láttam, hogy a villamoson átadja a helyét az időseknek, és a szűkszavúsága ellenére mindenkivel rendes. Na szóval, ami miatt érdekelni kezdett... Sokszor volt példa, hogy a hárpia, nálunk fiatalabb, azt hiszem érettségire tanuló, mindig keveri a xart és a munkatársakat gyakran sértegeti, parancsoló is. Lényegében, sértegette a lányt, aki érdekel. És akkor, rövidesen hallottam meg, hogy a szűkszavú, "butácska" lány, amikor egymaga volt, belebokszolt egyet a falba és olyanokat morgott az orra alatt, olyan átéléssel és mimikával, olyan őszintén, hogy komolyan írom/mondom, elbűvölt. Nem b+elt, "normálisan szidta", az előbbi és hasonló szavak nélkül, de ezt úgy tette, hogy vicces volt nézni és nagyon aranyos volt. Régóta piszkálja, nem csodálom, hogy elszakadt nála a cérna és kiadta magából, csak azt nem gondolta, hogy bárki hallja.

Egyszer elhívtam valahova, és megmondtam kerek perec, nem közömbös nekem, de az alábbi párbeszéd zajlott le, amit próbálok pontosan idézni:

"- Sajnálom, leszbikus vagyok.

- Tényleg? (nem kicsit csodálkoztam, hirtelen jött a kérdés)

- Nem. Csak úgy gondolom, annyira hihető, hogy egy magadfajta férfi érdeklődik egy olyan iránt, mint én, mint az, hogy leszbikus vagyok."

Tehát szép kis visszautasítást kaptam és kialakult bennem a vélemény, miszerint az önbizalma a béka se**e alatt van, pedig a fölösleg ellenére igenis csinos.

Azt már észrevettem, hogy a női munkatársakkal közvetlenebb, a férfiakkal hűvösebb, távolságtartóbb, de illedelmes és aki vele normális, azzal ő is.

Mit tanácsoltok, mit csináljak, hogy elhiggye? Kíváncsi vagyok, hogy más dolgokról mit gondol, mi a véleménye.

Talán máshogy reagál, ha nem rögtön azzal indítok, hogy nem közömbös számomra?