Csajok, ti hogy viselitek a szingli létet, hogy vészelizek át?

Ha elolvasod az összes privátot, amit itt most kapni fogsz, akkor nem a szingli életmód lesz a legnagyobb bajod, hanem az, hogy 2 dioptriát romlik a szemed :D

Én azon gondolkozom, hogy vészeltem át a párkapcsolatomat. 🤔 Csodálom a múltbeli énem, a mostani nem lenne rá képes.

Ha nem működik egy kapcsolat, akkor könnyebben élem meg a szingliséget, minthogy leszívják az összes energiám. Én is azt hittem, hogy szinglinek lenni unalmas, nincs kiről gondoskodni, kihez odabújni, de most valahogy mégis élvezem, hogy csak magamra kell koncentrálnom. Ilyen helyzetben ismerkedni sem igazából lehet, szóval ne így fogd fel, mivel pont a járvány kezdete óta vagy szingli.

Engem inkább az zavar hogy sehol se lehet ismerkedni online meg nem szeretek. Tudom nem ez most a prioritás, csak lenne már vége ennek a korona-járványnak.😒

Nem átvészelni kell, mivel nem az az alapállapot, hogy van valaki mellettünk. Élek egyedül, de nem zárkózom el, ha valaki ismerkedne. Örülök annak, amiben épp vagyok.

Március óta? Hűha. Én lassan 7 ÉVE. Mi tagadás, ezt már nagyon, leírhatatlanul rosszul viselem. Hogy vészelem át? Úgy, hogy nincs más választásom. Ha a fejemen állva pörgök, akkor is ez lesz; holnap is egyedül leszek, a jövő héten is, a jövő hónapban is, a jövő évben is, és sajnos örökre már. Ez van. Nem jöhet be mindenkinek az élet, valakinek rosszul is kell járnia...

#6: Mi ez a nagy negatívum? Miért fogadod el a helyzeted? Ha így állsz hozzá, szinte taszítod magad mellől az embereket, akkor ne is csodálkozz, hogy ennyi ideje egyedül vagy. Önts már magadba egy kis önbizalmat!

9: Mégis mi ebben a negatívum? Egyszerű tényközlés, a realitások vázolása. Hogyan is taszítanám magam mellől őket, amikor eleve nem is találkozom már rég potenciális jelölttel? Bár egyébként igen, ha találkoznék, valóban taszítanám. Csakhogy nem a "negatív hozzáállásommal", hanem a mélyen átlag alatti külsőmmel. Magyarul már a legeslegelső szűrőn sem megyek át, úgy meg azért nehéz bármit is ös