Mi a véleményetek arról, hogy sokan úgy próbálnak társkeresési, párkapcsolati tanácsokat adni, hogy nekik semmi közük az egészhez?

A valóságban is látok olyat, hogy egyes emberek nem tudnak összehozni normális kapcsolatot, de lazán osztják az észt és szórják a tanácsaikat. Természetesen, ezek az esetek 99%-ában használhatatlanok és nincsenek is úgy.

(Itt is látni ilyet. Van pl. egy olyan hozzászóló, akinek kint a neve és nyílt titok, hogy nem tud egy normális nőt sem felszedni. Mégis, simán betolja sokszor még kéretlenül is a saját kis szövegét és képtelen felfogni, hogy amiket ír, nincsenek úgy.)

Az ilyen emberek mit éreznek legbelül? Miért gondolják, hogy úgy van, amit mondanak? Ha pedig annyira úgy érzik, hogy jó tanácsokat adnak, ők maguk miért nem tudnak becsajozni/bepasizni?

Akár az érintettek is válaszolhatnak. Az egyikük most épp fent van.