Mi a véleményetek arról, hogy sokan úgy próbálnak társkeresési, párkapcsolati tanácsokat adni, hogy nekik semmi közük az egészhez?

Ebben a kategóriában rengeteg az inkompetens ember. Sokan csak hallottak valamit valakitől valamikor, és az alapján levonnak egy általuk "helyesnek ítélt" konzekvenciát, majd elkezdik osztani az észt.

Erős 5-6 évig válaszolgattam itt anno (ma már csak jó ha havi 1-2 alkalommal nézek fel ide), sok embert megismertem, sokukról időközben ki is derült hogy soha nem volt semmilyen párkapcsolatunk.

Ennek ellenére mégis fújták az ostoba sztereotípiákat, mintha valami nagy párkapcsolati guruk lennének.

Egyébként azt sem szabad elfelejteni, hogy a sok szabadidő (mikor valaki 7/24 a kategóriában lóg) egyenes út az összeesküvés elméletek gyártására.

És egy idő után az illető el is hiszi azt amit állít, főleg ha sikertelen az életben és az egyetlen elfoglaltsága az, hogy másokat okol azért mert nincs párkapcsolata.

Aztán van a másik fajta, mikor sok évvel ezelőtt volt egy párja "első szerelem" az illetőnek, de azóta semmi. És itt beszélhetünk akár hosszú magányos évekről is.

Ilyenkor van egy nagyon felületes párkapcsolati tapasztalata, azóta is nyalogatja a sebeit, és ez alapján osztja itt az észt.

Ez olyan mikor életedben először ülsz kocsiban, egy szar sofőr mellett, és az egész úton halálfélelmed van.

Utána éveken keresztül soha többet nem ültél autóban, de mégis ez alapján a negatív tapasztalat alapján mondod azt hogy minden kocsi szar, és senki nem tud vezetni.

Hülye példa, de nagyjából így tudnám jellemezni a válaszolók nagy részét. Persze tisztelet a kivételnek.

Jópár, jellegzetes fogalmazással bíró hölgyike is van itt, akiből egy bevallottan csak azért van itt, hogy széttrollkodja a férfiak kérdéseit, erősen szélsőséges femináci stílussal.

És olyankor az a hányinger beszédstílus, ami előjön belőle....ez is jellemző a gyk-ra, hogy még itt lehet egy ilyen.

Illetve a családi kapcsolatok kategóriában találkoztam még egyel, aki leírta, hogy iszonyat módon gyűlöli a férfiakat, más meg írta hozzá, akkor jó helyen jár kiadni magából a felnőtt kapcsolatoknál a kínjait.

Itt arc nélkül játszhatják mindenféle selejtek az igazi férfit, nőt.

Aztán hogy mi áll mögötte.....szomorú, hogy még el is hiszik magukról, hogy ők ilyenek.

Nos, maga az emberi kapcsolatok, párkapcsolatok témakör nem olyan színtér, ahol csak annak lehetnek jó válaszai, aki maga is sikeres. Sok ember tudja, hogy mit kellene csinálnia, de nem képes rá mondjuk egy kezeletlen depresszió miatt. Illetve attól még, hogy neki nincs párkapcsolati tapasztalata, a környezetét megfigyelhette, ahol láthatta a sikeres és kevésbé sikeres mintákat.

Nyilván NEM azokról beszélek, akik rosszindulatúan fröcsögnek és csak azt mantrázzák, hogy minden nő egy r..., minden férfi egy ösztönlény, stb. Meg azokról sem, akik azt mondják, minden nőnek csak a pénz/magasság/jóképűség/kocsi kell, vagy minden férfit csak a p...a érdekel. Ezeket épeszű ember figyelmen kívül hagyja.

De amúgy mi alapján lehet meghatározni, hogy ki ad jó tanácsot?

Ha valaki feltesz egy kérdést csajozásról/pasizásról (színtisztán a másik fél "megszerzésére" irányulót), egy olyan ember tanácsa hasznos, aki 25 éve, 14 éves kora óta az első párkapcsolatában él, emiatt sosem kellett igazán csajoznia vagy pasiznia?

Vagy ha egy depresszióban szenvedő kitesz egy kérdést arról, hogy így hogyan tudna párt találni, csak annak lehet releváns a válasza, aki saját maga depressziósan párt talált? Vagy netalán kilábalt a depresszióból?

Csak az adhat tanácsot olyannak, aki bántalmazó kapcsolatban van, aki maga is megjárta ezt? Más (pl. akár szakember, akár közvetetten érintett, akár csak józan paraszti ésszel gondolkodó) nem adhat jó tanácsot?

Sőt, itt a válaszadók többsége csak fekete vagy fehér válaszokat képes adni, mert nem látnak túl a saját tapasztalatain. Nagyon kevesek képesek árnyalatokban, körülményekben, helyzetekben gondolkodni, és folyamatosan csak azt mantrázzák, ami az ő élethelyzetükben bevált, miközben a kérdező egy tök más szituációban van.

Az embernek, aki itt tesz fel kérdést (vagy bárhol máshol, mert a való életben is ilyenek az emberek), meg kell tanulnia szelektálni.

Ismered azt a mondást, hogy "Aki tudja, csinálja, aki nem, az tanítja." ?

És azt, hogy "Az életet nem lehet egyszerre élni és megérteni." ?

A te elméleted szerint az informatikatanárnak gazdagabbnak és sikeresebbnek kellene lennie, mint Bill Gates, az edzőnek jobban fociznia, mint Beckham az autóvezetés oktatónak meg jobban vezetnie, mint Hamilton.

Egy dolog az elmélet és más a gyakorlat. A gyakorlatban akkor tudod a leghatékonyabban alkalmazni az elméletet, ha van tehetséged/affinitásod/adottságod/megfelelő életkorban vagy.

De mondok egyszerűbb példát amivel talán többen tudnak azonosulni. Vannak olyan életmódbéli tanácsok, amiket egy értelmesebb kisiskolás is képes felfogni és ezeket mindet betartva egyre több lesz a vagyonod, anyagilag stabil életet fogsz élni.

Viszont arra, hogy olyan mértékben gazdagodj meg, mint a szupergazdagok, elég kevés az esélyed... Mert ahhoz már kell szerencse is.

És itt jönnek képbe az incelek. Ő vágyik egy idilli, ideális kapcsolatra, de elméletből annyira kiművelte magát, hogy tisztában van vele (és mikor próbálkozik is kivétel nélkül ez a tapasztalata, hiszen az ELMÉLET VALÓS), hogy erőltetve csak érdekkapcsolatot tud összehozni. Ez pedig nem kielégítő számára.

Gazdag-hasonlattal élve, hiába vehetnél ingatlant bárhol, olyan helyen fogsz, ahol ki tudod adni, könnyen el tudod adni, ha már nem akarsz benne lakni, nézni fogod az ár/érték arányt, mert a költségek lebegnek a szemed előtt, míg az átlagember ezeket át se gondolja, ő már érzelmileg éli bele magát milyen lesz oda haza menni, otthonná varázsolni.

Ha minden ember úgy gondolkodna, mint a saját erőből meggazdagodott emberek, nagyon más lenne a piacgazdaság, de ettől még a gazdaságban lévő pénz (illetve erőforrások) eloszlása ugyanúgy egyenlőtlen lenne, csak a verseny élesedne, nehezebbé válna vagyonossá lenni.

Az incel tehát sok esetben attól incel, hogy olyan kapcsolatra vágyik, ahol a nő beleszeret, kezdeményez, stb. Vagyis irigyli azokat a srácokat, akiket körülugrálnak a nők, mert ezek a nők ragaszkodnak ezekhez a férfiakhoz, vágynak rájuk.

Mivel sok esetben rengeteget olvas és művelődik, tisztában van azzal, hogy a külseje az oka, hogy nem ugrálják körül a nők, nem kezdeményeznek, nem ragaszkodnak hozzájuk, hanem elvárják, hogy ő keresse, ő kezdeményezzen, elvégre "ő a férfi".

Azzal is tisztában van, hogy ha nagyon akarna, ha nagyon megerőltetné magát, akkor lehetne barátnője, de az olyan is. És nem külsőre. Személyiségre. Olyan nő, aki elvárja, hogy a férfi kezdeményezzen, hiszen "ő a férfi", tehát ő elméletben már többre tartja magát csak azért, mert nő.

Igen, ki lehet jelenteni, hogy van egyfajta fatalista gondolkodás, hogy ha nem éred el azt a szintet, hogy a nő vágyjon rád, kezdeményezzen, akkor nem is kell senki.

De ettől még az elmélet helytálló, hogy egy prémium férfi, akiért odavannak a nők, az tudja igazán kimaxolni a párkapcsolat nyújtotta örömöket.

És ezzel szerintem az itteni femcelek is egyetértenek, ha mélyen magukba néznek, mert nekik sem az a problémájuk, hogy ne lenne férfi szexre vagy akár párkapcsolatra is valami kis Quasimodo, hanem az, hogy a tőlük csinibb nőket körülugrálják, elhalmozza a jóképű, stabil egzisztenciával rendelkező, úriember pasijuk mindennel, hercegnőként bánik velük, nekik meg csak a selejtek maradnak, akik közül tudnak válogatni.

A külső rengeteget számít mindkét nemnél. És csak az tudja igazán, aki volt már valaha olyan kapcsolatban, aki átélte már valaha azt az érzést, milyen az, amikor igazán vágynak szex közben a testedre. Amikor úgy néz rád a párod, hogy azonnal levetkőztetne a szemével.