Ebben az esetben is nagyon aljas megoldás a (soft) ghosting?

Nagyon régóta ismerek egy pasit, akivel anno kezdetben eléggé egymásra kattantunk. Családja van, igazából sosem volt vele semmi szándékom, pusztán nagyon jól kijöttünk, egy hullámhosszon voltunk, tagadhatatlanul volt kémia. Zömmel online zajlott a kapcsolattartásunk, de akkoriban találkoztunk élőben is, és voltak érdekes beszélgetéseink. Aztán átment ez a dolog plateau fázisba, nem progrediált sehová a kapcsolatunk, plusz már élőben sem találkoztunk, de azóta is tartunk valamiféle kapcsolatot.

Én őt tényleg eléggé kedveltem, és rosszul esik őszintén szólva, hogy mostanáig ez odáig redukálódott, hogy fun dolgokat meg meme-eket küldözget, néha váltunk pár szót és ennyi. Ez a breadcrumbingnak is egy ótvar változata, szerintem. Ebbe én már belefáradtam, eddig (valószínűleg a múltra való tekintettel) úgy voltam vele, hogy amúgy tök értékesnek tartom, és legalább ilyen távoli barátnak megtartanám, de realizáltam, hogy ez akárhogy is akarom, még a haveri szintet sem üti meg. Így, hogy sosem találkozunk, sosem beszélgetünk, teljesen feleslegesnek tartom, hogy ha csak valami hülyeséget is, de minden nap küldözgessünk a másiknak.

Nyilván az lenne a tiszta, hogy ha ezt megmondanám neki, de igazából ő sem méltatott sosem arra, hogy nyíltan elmondja, mi jár a fejében, csak beletett ebbe a skatulyába. Egy ideje aktívan ebben már nem veszek részt. Ha üzen valamit, valami rövidet válaszolok, de én már ezt feladtam.

Tudom, hogy a breadcrumbing és a ghosting aljas dolog, de jelen felállásban nem találok semmilyen ésszerűbb megoldást az utóbbinál.

Így is védhetetlen?