Megoldást jelenthet-e a fennálló problémámra (igen, tudom csak nekem probléma) ez a dolog? Mennyire reális az elképzelés?

Az első dolog amit leszeretnék szögezni, az az hogy nem szükséges elítélnetek, megteszem én ezt helyettetek is, többször és mélyebben ítélem el saját magam, mint bármilyen külső személy tehetné. Így vegyük úgy, hogy ez megtörtént és én még rosszabbul érzem magam, mivel a kritika, az elítélés teljesen jogos.

Az a problémám, (igen, én is érzem, hogy ez nagyon felszínes dolog), hogy nem tudok mit kezdeni azzal az érzéssel (pl. utcán, munkában egyéb helyeken), hogy szeretnék megérinteni egy számomra vonzó nőt. Mivel rendes kapcsolathoz nincsenek meg a megfelelő alapjaim (anyagi helyzet, külső, személyiség) és az erre irányuló változtatási kísérleteim sem jártak sikerrel, az egyéjszakásokhoz pedig kevés vagyok (igen, beismerem + a hazudozás nem annyira jönne be), így maradna a (fogalmazzunk úgy), szolgáltatói szektor igénybevétele. De csak erre, nem szexre, mert egyrészt arra nem is vágyom annyira (vagyis de, de csak olyannal aki vágyik is rám, de ilyen nem lesz már ebben az életben, és teljesen jogosan, így ezt elfogadom, elrontottam az életem és mivel nem vagyok ostoba így ezt pontosan be is látom, ostorozom is magam miatta, éjszakákon keresztül nem alszom, ebbe fogok beleőrülni), másrészt én régen tisztáztam magamban, hogy ez nem a szexuális vágyakról szól (vagyis de, egy kicsit igen), hanem arról, hogy nagyon régi vágyam és nem múlik el. Tudom, ez szánalmas és undorító. Nem szükséges bántani most emiatt, én mélységesen szégyellem magam. De nem tudok ezzel mit kezdeni, ez nem olyan dolog, mint a többi vágyam az életben amikről lemondtam (kivéve még a szerelmet, de arról legalább tudom, hogy elérhetetlen számomra).

Tehát, az a kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy lehetséges-e egy prostinál ilyesmit "kérni" (nyilván nem az utcai változatnál, hanem a netes változatnál, címét nem írom le, szerintem majdnem mindenki tudja melyik oldalra gondolok), hogy kifizetem neki a rendes pénzt amit mások is, de csak annyit kérek érte, hogy megérinthessem, kicsit közönségesebb kifejezéssel élve megfogdoshassam. Illetve viselhessek közben napszemüveget és álarcot, mert a szégyenérzetem miatt nagyjából elfogok süllyedni. Talán még annyit, hogy viseljen közben az elején szűk farmert, mert így szoktam meg ezt a vágyakozást nagyon sok év alatt. Utána persze leveszi, és amint ez megtörtént, utána kifizetem (akár dupla pénzt is) és ennyi, semmi több, nem kell megjátszania semmit, ez csak az én szétforgácsolódott lelkemről és tönkrement személyiségemről szól, semmi többről.

És sejtem, hogy ez nem jelentene megoldást, de legalább egy kicsit könnyebb lenne a lelkem, mert nem érne nap mint nap egy olyan vágy, amire tudom, hogy normális körülmények között nem lesz lehetőségem sosem. Nem okolok senkit, én rontottam el, nem vagyok méltó az ember megnevezésre, nem kell most ezért külön a földbe döngölnötök. Pontosan tudom én is.