Ez a lelki terror ? Vagy mi...

A barátom 35 éves,persze tudom,hogy egy férfinek nehezebb az érzéseiről beszélni,de vele kb ez lehetetlen ...Félig elkezd valamit ,aztán mondja :na mindegy ,most nem tudok többet mondani ,ne is erőltesd!Most bevágta a durcit,mert nem tudtam ma menni hozzá,de azért ürügyekkel fel-felhívott ...és most mondta ,hogy látott egy asztalt ,tök jó,kell-e nekem ...mondtam ,hogy nem kell,így is csak gyűlik a kacat ,majd szelektálni akarok .Erre ő:mert ő csak a szemetet hozza ide ? Azóta nem is válaszol....és mondta ,ha máskor kell valami fel ne hívjam ,mert nem hoz semmit .Soha ,de tényleg soha nem kértem ,hogy menjen el az én ügyemben intézkedni ,amikor az IKEAból rendeltem ágyat ,azt is kiszállítással kértem ,csak az összeszerelésben kértem segítséget.Mindig azt mondja ,hogy ő mennyi mindent tesz értem ...meg ,hogy ha ő megmond valamit ,annak úgy kell lennie ...amúgy màr szakítottak vele ,csak az élethelyzetem miatt magányos vagyok ,ismerkedni viszont nem igazán van lehetőségem és nem is vágyok rá,ezért mondom ,na jó,őt már ismerem .Tudom ,hogy nagyon szánalmas ...1 hónapja nem volt köztünk semmi megint ,de beszélünk telefonon ,mert azt a részét nem sikerült leépítenem ,de azért nem mentem ,mert nem akarok vele lefeküdni már,viszont még kötődök érzelmileg .