A totális őszinteség is visszataszító, még akkor is, ha pozitív?

Leszögezem: nem randiról van szó. Évfolyamtárs/munkatárs/baráti kör és bármilyen egyéb közönséges közegben lévő női ismerősről.

Mi lenne, ha megmondanám egyiknek/másiknak, hogy szoktam róla fantáziálni? Megjelent álmomban, jót szexeltünk. Jók a mellei. És hasonló megjegyzések. De ezt nem bunkó módon, csak őszintén. Csak azt mondanám ki, amire gondolok. Amire éppen bármilyen férfi gondolhat, gondolni szokott, csak nem mondják.

Eddig azt tapasztaltam, hogy a titokzatosság, misztikusság, hazudozás, ezek a nyerők a nőknél. Mi lenne, ha átesnék a ló túloldalára és teljesen egyenes lennék? Valójában akkor adnám önmagam teljesen. Akkor adná bárki is önmagát teljesen, mert ez a teljes őszinteség. Jó a feneke, és hasonló gondolatok. Egyébként is szokás azt hangoztatni, hogy add önmagad. Itt van.

Nem mindegy, ki mondja ezt. Egy nő helyében én is menekülnék, ha egy 55 éves kövér nagyapa tenne ilyen megjegyzéseket. De jelen helyzetben olyasvalakitől hallva, akit valamilyen okból kifolyólag alapvetően kedvelni szoktak a fiatal nők, ugyanazokra a mondatokra másképpen reagálhatnak.

Én kíváncsi lennék, mi lenne, ha 100%-osan őszinte lennék. Ezzel éppen ugyanannyira térnék el az átlagtól, mint amikor visszafogott vagyok, csak a másik irányba. Mert egyébként általában visszahúzódó vagyok.