Ha 22 évesen nem volt barátom, akkor valami nagy gond lehet velem?

Röviden: igen.

Nem akarlak elkeseríteni, de 22 évesen már legalább valaminek történnie kellett volna, főleg ha lány vagy.

A család és a barátok nem a legjobb referenciák, mert érthető okokból nem akarnak a lelkedbe gázolni, így nem fognak objektív véleményt megfogalmazni rólad a szemedbe. Egy munkahelyen pedig mindig érdek vezérelt elsősorban a kapcsolat, ezt érdemes szemelőt tartani független attól, hogy hideget vagy meleget kapsz. Ha a valóságra vagy kíváncsi, akkor mozdulj ki a komfortzónádból és kezdj el olyan emberekkel beszélgetni, akik nem állnak közel hozzád.

Vagy éppen ellenkezőleg van olyan barátság, ahol már megengeditek magatoknak, hogy objektív és ezáltal akár negatív véleményt is alkossatok. Ez viszont egy erősen bizalmi viszony.

Én ezt így nem jelenteném ki, hogy gond van veled, csak lehet olyan a kisugárzásod, hogy nem igazán mernek megszólítani. Például én régen elég zárkózott voltam, és a kisugárzásom is negatívabb volt, akkor nálam se nagyon mertek kezdeményezni a srácok. Megelégeltem a dolgot (és hogy nem volt társasági életem), elkezdtem sportolni járni, akkoriban kezdtem az egyetemet, ott próbáltam minél több programra eljárni és ismerkedni, és aztán ahogy egyre több ismerősöm lett, úgy egyre több helyre hívtak el, azóta pedig annyian próbálkoztak be nálam, hogy már nem is számolom.:D Azóta hogy van egy stabil párkapcsolatom, valahogy még jobban "kivirultam", és sajnos most még több fiúnak keltem fel a figyelmét, pedig nem ez lenne a célom.

Na de ez nem rólam szól, csak azt akarom ezzel bebizonyítani, hogy lehet a külsőddel és a személyiségeddel semmi gond nincsen, egyszerűen csak a kisugárzásod az, ami miatt nem mernek közeledni feléd a fiúk. Szerintem próbálj meg kicsit nyitottabb lenni, járj el ide-oda kollégákkal és barátokkal, akár egyedül is, eleinte kicsit kellemetlen lesz kimozdulni a komfortzódnából, de hidd el, megéri.:)