Ha ennyire borzalmasan vagyunk mi nők, akkor minek nyüglődnek, hogy egyikünk se veszi őket semmibe?

Nem csak ti vagytok mindenek, hanem mi is férfiak.

Hála az égnek, az emberek nagy nagy többsége nem úgy gondolkodik.

Épp az a bajuk, hogy szeretnének egy normális, kedves társat maguk mellé, csak épp szinte lehetetlen ilyen nőt találni a fiatal korosztályban.

És azt is be kell látnod, hogy a nők azok, akik az elmúlt néhány évtizedben radikálisan megváltoztak, nem pedig a férfiak.

A hagyományos értékrend szerint ugye a férfiakat egész életükben arra nevelték, a család is, a társadalom is, hogy a nőket tisztelni kell, udvariasnak, előzékenynek, védelmezőnek kell lenni velük, apró ajándékokkal elhalmozni, meg kell harcolni értük, mint a lovagnak a mesében a sárkánnyal, mert a nők a gyengébb nem, a férfi dolga a határozottság, a keménység, a "harc", a munka, a családfenntartás, stbstb.

Ezzel párhuzamosan a nőket pedig arra nevelte a család és a társadalom, hogy háziasnak kell lenni, kedvesnek kell lenni, nagylelkűnek kell lenni, odaadónak, önzetlennek kell lenni, csinosnak kell lenni, visszafogottnak, illemtudónak kell lenni, jól kell tudni főzni, férjhez kell menni egy rendes pasashoz, az ő dolguk a gyerekszülés, stbstb.

Ezek a hagyományos nemi szerepek, és ez végülis működött is úgy-ahogy, bár nyilván ez sem volt jó mindenkinek.

Viszont manapság az a helyzet, hogy a férfiakat még mindig a hagyományos értékrend szerint kondicionálja a család és a társadalom, a nőket viszont már nem, úgymond "felszabadultak", többé már nem ők a védelemre szoruló, visszafogott, szende, kedves, gyengébbik nem, nagyon is öntudatossá és önállóvá és határozottá váltak.

A férfiak viszont nem követték le ezt a változást, hiszen még mindig a hagyományos értékrend van beléjük verve, ezért a modern nőkkel nem igazán tudnak mit kezdeni, mert egyáltalán nem olyanok, mint amilyeneknek mesélték nekik őket kiskorukban, a mesékben például.

És azt is meg kell jegyeznem, hogy a nők azért még a nagy önállóságuk dacára is sokszor azért igényt tartanak a férfiak udvariasságára és előzékenységére, kvázi kihasználják a hagyományos férfiszerep számukra értékes részeit, anélkül, hogy cserébe a hagyományos női szerepből bármit is nyújtanának, ami meg pláne kicsit pofátlan dolognak tűnhet.

De félreértés ne essék, én nem hibáztatok ebben a képletben senkit, se a nőket, se a férfiakat.

Egyszerűen úgy gondolom, hogy ez most egy átmeneti korszak, és mint minden átmenet, ez sem mentes a konfliktusoktól és problémáktól, de a férfiak majd lekövetik ezt a trendet, és megalapozódik egy más fajta együttműködés a nemek között.