Férfiak, nektek mennyire probléma úgymond, ha a nő racionálisan áll a lelkizéshez?

Hülyén hangzik a kérdés, de hirtelen nem tudtam megfogalmazni másképp. Arra gondolok, hogy pl. ha ti teljesen ki vagytok borulva valamin, szomorúak vagytok, netán sírtok, arra nem úgy reagál, hogy sír veletek együtt és azt mondja, amit ott és akkor hallani szeretnétek, hanem megoldást próbál keresni a problémátokra, javaslatokat tesz, úgy vigasztal, hogy megindokolja, hogy ezért meg amazért nem érdemes elszontyolodnotok, meglesz a módja annak, hogy jobb legyen.

Ettől ridegnek tartanátok? Vagy túl férfiasnak? Mit várnátok (el) egy hasonló helyzetben?