Vajon az emberek mekkora részének fontos motivációja a párkeresésben az, hogy egyedül nem tudna összehozni egy önálló életet anyagilag?

NAGYON soknak.

Sok fősulis pár így jön össze, muszájból, a villanyszámla meg az albérleti díj miatt.

Az okosabb lányok persze érett férfivel, szerencsére.

KOrábban nagyjából ez volt a házasság értelme

1. szexuális közösség, ugyen, mert a gyerekhez kellett férfi és nő

2. anyagi közösség, mert a gyerekeket fel kellett nevelni valahogy.

Jelenleg a gyerekek egyre inkább kimaradnak a képletből, marad a szex és a pénz.

Ebben az országban azt hiszem, ez általános. Talán még a párkeresésnél kevésbé, de a válásnál előjönnek ezek a szempontok és nagyon sokan emiatt pazarolják el a fiatalságukat egy érzelemmentes kapcsolatban.

Én pl. 25 évesen mentem bele az első kapcsolatba, mert nem tudtam szerelmes lenni, nem voltam túl egy sok évvel korábbi plátói érzelmen, ami azért volt nagy törés, mert a srác elindult felém és mégse lett belőle semmi. 25 éves koromban volt az első kitartó udvarlóm, akit ha kidobtam az ajtón, visszamászott az ablakon. Ezt fél évig játszottuk. Nem láttam őt vonzónak. Kedves volt, humoros, gyönyörűen énekelt és zongorázott, de nem éreztem felé vonzalmat. Aztán osztottam-szoroztam. Anyukámnak volt egy halálos krónikus betegsége, várható volt, hogy hamarosan csak apám meg én maradunk egy hatalmas házban. Rájöttem, hogy nem fogjuk tudni ketten sem fenntartani azt a nagy házat, főleg ha netán elköltözik, ott maradok tök egyedül nettó 70 ezres fizetéssel. Nem engedhettem meg magamnak a magányt, ragaszkodtam a kertes házhoz a kutyáim miatt. A srácnak nagyon rossz körülményei voltak otthon, két munkakerülő alkoholista szülő és egy semmirekellő testvér, egyedül nem tudott mellettük haladni, pedig ő azért ki akart ebből törni. Még mielőtt bejött volna a fűtésszezon, hozzám költözött. Otthon náluk nem volt fűtés. Az összeköltözésünk úgy zajlott, hogy egyre ritkábban ment haza és egyre több cucca maradt nálam. Amikor már haza se járt, vettünk egy nagyobb ágyat és rögtön megkérte a kezemet. Amikor rémülten ránéztem, azt mondta, ő se gondolta komolyan, csak úgy gondolta, illik megkérnie, ha már beköltözött. Életem egyik sötét korszaka volt a vele töltött 4 év. 2 év után volt először egy olyan dühkitörése, amikor a testi épségem is veszélyben volt mellette. Nem véletlen, hogy pont akkor, amikor apám az új barátnőjéhez költözött és egyedül maradtam vele a házban. Amikor beverte az ablakot, szakítottam vele, de fél évig bírtam. A nettó 70 ezres fizetéssel huszonéves lányként egyedül én nem tudtam egy családi házat fenntartani és gondoskodni a kutyákról egyedül, autó nélkül. Neki pedig otthon továbbra sem volt fűtés. Szóval visszahívtam. Fél évig rettegtem, hogy mi lesz a kutyákkal, mi lesz velünk és rájöttem, hogy nem tehetem meg, hogy egyedül maradok. Akkor visszaköltözött, de egyszer át nem ölelt volna. Nem is tudom, miért éreztem megcsalásnak, amikor egy év múlva egy srác megcsókolt. Ő adott erőt kilépni ebből a borzalomból.

Azóta arról szól az életem, hogy megteremtsem a saját önálló anyagi biztonságomat. Sajnos az anyagiak eddigi egész életemben beleszóltak a párkapcsolataimba. Benne kellett maradnom borzalmas helyzetekben, mert melegben lakni, enni kell, minden más csak ezután következhet.

Ezek erősebbek a szerelemnél.