Létezik olyan, hogy valakinek nem lehetnek igényei párkeresés során, hanem el kell fogadnia azt, aki jut, különben egyedül marad?

Kb mindenkinek van ilyen korszaka.

Viszont csak azért együtt lenni valakivel, mert "ő jutott", meg hogy ne maradj egyedül... Fene tudja, én inkább a magányt választanám.

Nem. Legfeljebb fel kell nőnie arra a szintre, amit elvár. Ez energia, semmi más. Ha valaki lusta tenni azért, amit elképzelt, akkor meg vagy beéri valamivel, ami nem tetszik neki, vagy azt mondja, hogy az meg nem kell.

Nincs olyan, hogy valakinek ez a sorsa. Olyan van, hogy egy (bocs, csak kiidegel már ez a kategória) lusta kis ge ci vagy, aki akar valamit, de naponta több órát magába fektetni, meg odafigyelni magára már túl nagy áldozat lenne.

Ez is csak olyan, mint a fogyás. Lehet azt is a genetikára fogni, meg elfogadni, hogy egy fél ház vagy, meg lehet felemelni a valagad, összeállítani egyedül vagy szakemberrel egy jó edzéstervet és étrendet és beépíteni a mindennapjaidba, mint megszokás. Te döntöd el, mi mennyit ér meg.