Szerintetek az rossz előjel, hogy olykor tartok attól, hogy a férjem hogy fogja lereagálni, ha lesz babánk?

Még nem vagyok várandós, de tervben van.

Viszont! A férjem nincs úgy oda a gyermekekért. Nincs az benne, hogy nem szeretne, de nem különösebben rajong értük. Nálunk ő a kenyérkereső, én a háziasszony szerepet töltöm be. Ezt azért írom le, mert tudom, hogy a gyermekkel való ellátás, foglalkozás kb. 95%-a tuti rám várna, amivel nekem az előbb említettek miatt semmi bajom nem lenne. Viszont a férjem nem valami türelmes, és hát mondhatni elég egoista. Vagyis mindent neki először, megszokta, hogy mindig kirakom elé az ételt, amivel hazavárom. Na most ha gyermekünk lenne, nem biztos, hogy ezt mindig megkapná. Ennyi figyelmet biztosan nem legalábbis. És nem tudom, ez hogy esne neki. De arra is gondolok, hogy talán a saját gyermekével más az ember. Szóval, nem tudom, mit váltana ki belőle az apaság, emiatt néha félek és meginogok.

Ez természetes? Vagy rossz előjel?

Mit gondoltok?

Ő 35, én 30.