Miért hozza úgy a sors, hogy néhány ember folyamatosan visszatér az ember életébe?

Hasonló helyzetben vagyok, mint te, azzal a különbséggel, hogy úgy néz ki, nekem sikerült "leráznom" a pasit.

Valószínűleg egy nárcisztikus horgára akadtál, ők szeretik ezt a húzd meg-ereszd meg játékot.

Javaslom Szűcs Levente videóit a Youtube-on, nézd meg, hátha ráismersz az emberedre.

Nem a sors hozza. Ő szórakozik, te meg hagyod magad.

Ez nem egy Disney mese, nem te vagy a full passzív hercegnő, aki egyhelyben ülve várja hogy történjen vele valami. Aktív, elsőszámú alakítója vagy az életednek. Ez, amit te itt "sorsnak" neveztél a te saját tetteid és döntéseid következménye.

Azért tér vissza mindig mert még egyszer sem közölted vele, hogy szórakozzon és bunkóskodjon mással.

Így van, ez nem a sors.

ÉS bocsánat lehet, hogy megsértődsz, de ez a te hibád, magasról le kéne sz**arnod.

Nyugodj meg, "foglalkozik" azokkal a nőkkel is. Meg tudom erősíteni, amit az előzők írtak, még a nárcisztikus is stimmel. Arra kellesz neki, hogy bezsebelje a rajongásodat, többre nem nagyon van szüksége. Ha most bepasiznál, képes lenne előadni a hősszerelmes, de addig tartana, amíg meg nem győződne róla, hogy a másik pasi csak pótlék, akkor se kellenél neki, valószínű még egy menetre se. Megcsinálta ezt velem valaki, éveken át szórakozott azzal, hogy közeledni próbált, amikor elérte, hogy meghódított, a legnagyobb egymásratalálás kellős közepén dobott, még mielőtt bármi történhetett volna. Volt, hogy csak ghostingolt, de többnyire azért a képembe vágta, hogy meggondolta magát. Neki annyi mentsége volt, hogy nős volt. Nem tudatosan csinálják ezt, de ettől még végtelenül alattomos a viselkedésük, mert kiszívják az erődet és egyáltalán nem érdekli őket, hogy veeld közben mi van.

Szégyellem, nagyon fontos éveket vett el az életemből és a szeretteimtől az, hogy kivergődjek a hálójából. Az embernek épp elég egyszer meggyászolni, lezárni egy szerelmet, de az ilyenek mindig újra visszamásznak, feltépnek mindent, és ugyanúgy elhajítanak anélkül, hogy bármit is adnának és az ember állhat talpra újra és újra és ez elveszi az erőt attól, hogy másokra odafigyeljünk. Nekem van olyan az életemben, aki ezalatt a 2 év alatt meghalt és már soha többé nem ölelhetem át. Olyan voltam, mint egy zombi és nem voltam jelen sehol. Ezt sose bocsájtom meg neki és magamnak.