Titeket nem tölt el rossz érzéssel a gondolat, hogy ha meghalnátok a párotok találna valaki mást, újraházasodna?

Eltölt sok rosszal...de, ha meghalnék, halott lennék. Ennyi a lényege, hiába is rágnám magam miatta, míg élek. Inkább élvezem vele az időt!

Én örülnék, ha boldog tudna lenni és csak remélném, hogy úgy gondolna rám vissza, hogy velem is boldog volt még éltem.

Dehogynem... te is szeretnél mást. Most nem tudod elképzelni, amikor benne lennél más lenne a helyzet.

Én örülnék ha találna valakit és boldog lenne

Szerintem ez az élet rendje, főleg ha mondjuk kisgyerekek is vannak. Persze mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy a párja halála után egyedül él-e, anyukám pl. nem akar magának senkit, a nővére meg már jó pár hapsival összejött, mióta meghalt a férje, de ettől egyikük sem lesz jobb vagy rosszabb ember. Azt sem lehet hibáztatni, aki a párja halála után is boldog akar lenni, és ezt a boldogságot egy másik ember oldalán próbálja megtalálni. Van, aki képes nyitni egy haláleset után, van, aki nem, de tudni kell elfogadni a döntését. És szerintem aki igazán szerette a halott párját, akkor sem fogja őt elfelejteni, ha közben már mással él. A nagynéném legutolsó barátja pl. már vagy 15-20 éve vesztette el a feleségét, de amikor elmondta nekem, hogy hogyan ápolta őt az utolsó napjaiban is, akkor elérzékenyült, és tudtam, hogy a szíve mélyén még mindig őt szereti. Ha igazán szerettél valakit, azt sosem fogod elfelejteni.

Nem hiszem, hogy érdekelne, hiszen nem léteznék tovább. :)

Nem, ha én már nem vagyok, nem szeretném, hogy élete végéig magányosan éljen. Gyászoljon meg, emlékezzen rám, de ne korlátozza ez az életben.