Honnan lehet felismerni ha valaki leszbikus vannak rá utaló jelek? Miért válik egy lány leszbikussá?

Sziasztok! Hú hát köszönöm a sok tanácsot! Most igazából leírom mi is történik velem bennem hátha konkrétabban tudok segíteni, hogy vajon tényleg leszbi vagy biszex vagyok-e?

Sok szempontból nehéz esetű lány vagyok! Most jelenleg 18 éves. S az a helyzet, hogy nem tudom, hogy melyik nap iránt vonzódom! Mert ami azt illeti még sosem volt barátom! S fogalmam sincs milyen érzés szerelmesnek lenni! De az a helyzet, hogy én mindennap járok konditerembe edzeni s régebben arobicra jártam! És akkor megismerkedtem egy lánnyal az edzőmmel s nagyon szimpatikus volt elkezdtem vele levelezni s levélben mindent elmndtam neki magamról stb. . De viszont ha szeméylesen találkoztunk nem mertem hozzászólni, de ezt ő is tudta. És ez a lány 30 éves s a végére már annyira hiányzott, hogy állandóan sírtam miatta, hogy ha nem írt ha láttam őt azért volt rossz, de nem tudom megmondani h miért ha nem láttam akkor meg azért mert hiányzott ! S tulajdonképpen elég furcsa kapcsolatban vagyunk, mert nem vagyunk bnők meg semmi csak, hogy is mondjam amolyan lelki társam nekem ő! Ő mindenben segít nekem ha tud viszont ő nem ír, ha én nem keresem! És ismét mondom, hogy csak levelezünk, mert rájöttem, hogy ha látom őt utána csak rosszabb, most már próbálok tőle eltávolodni, de még mindig nagyon sokat gondolok rá! :-(! Nagyon sok mindent adtam neki én a 4 év alatt! Először is azt szeretném kérdezni tőletek, hogy szerintetek lehet, hogy ő lehetett életem első szerelme vagy milyen érzés szerelmesnek lenni? A szerelem azonos a ragaszkodással és a kötődéssel nem ugye? Ami még ehhez a történethez hozzá tartozik az az, hogy én a lány miatt tettem egy öngyilkossági kísérletet ami nem sikerült szerencsére, de úgy h mielőtt megtettem írtam neki egy amolyan búcsú smst! De szerncsére nagy mázlim volt s túléltem! De én attól tartok, hogy én nem voltam belé szerelmes csak nagyon sokat törődött velem és próbált segíteni s olyan volt nekem mint nem is tudom mim. . És így akartam magamhoz közelebb hozni, hogy törődjön velem mégjobban tudom már h hülyeség volt, de ezt vajon csak szerelem miatt tettem meg vagy pedig más is kiválthat ilyen erőteljes érzést, hogy képes vagyok érte akár az életemet is kockára tenni?

Egyébként most pedig van egy barátnőm, de elég bonyolult a helyzet mert én ugye 18 éves lány vagyok a lány 30 éves és mindemellett legalább 60km-re lakunk 1mástól s kéthavonta látjuk egymást! :( S igazából én nem is biztos, hogy leszbi vagyok 1szerűen teljesen össze vagyok zavarodva. . . Miből lehet rájönni, hogy valaki leszbi-e vagy sem? Ez a kapcsolat egyéként elég furcsa, mert én nagyon nagyon sokat gondolok rá mindennap írok neki smst, keresem hívom de ő sose jelentkezik magától néha ha hívom nagyon hamar leráz. . . Ugyanakkor tudni kell, hogy ennek a lánynak az életben rengeteg problémjáa van s kezelik is őt pszichológusok s mindig ezzel magyarázza amit én megértek csak néha kicsit bennem van a félsz, hogy mi csan ha csak átver. . De nem tudom képtelen vagyok őt otthagyni mert szeretem valamiért annyira megfogott, hogy nem lehet elmondani. . Ez tipikusan annak az esete, hogy a szívem teljesen mást diktál mint az eszem! Szerintetek idővel helyrejön a kapcsolatunk a korkülönbségről ti mit gondoltok?

S még1x miből lehet rájönni, hogy az ember szerelmes e vagy sem? Illetve, hogy milyen neműek iránt vonzódik?

Húha így elsőre leírtam röviden az fél életemet! Remélem hogy tudtok nekem segíteni s nagyjából érthető voltam! Mert tejesen tanácstalan vagyok! n most egyenlőre általában úgy vagyok vele, hogy az idő eldönt mindent nem kell sürgetni!! Lesz ami lesz! De remélem minél hamarabb rájövök, hogy milyen nem iránt vonzódom meg ilyesmi! Viszont azt nehéz elfogadni, hogy az emberek szeretnek másnak a dolgaival foglalkozn ia sajátjuk helyett. . Így engem sem kerülne el ez a veszély, hogy az emberek miket mondanának rólam. Bár én úgy gondolom, hogyha igazán szerelmes vagyok most pl ebbe a lányba akkor nem hiszem h nagyon érdekelne, hogy ki mit gondol, ha boldogok vagyunk egymással! Mindenesetre majd meglátjuk! Szerintem egyébént nálam a legnagyobb baj az, hogy nem tudom , hoy ki vagyok szóval nem találom önmagamat s ezt szerintem minden embernek nehéz megválaszolni ezt a kérdést, hogy ki is ő valójában. . . Meg ugye ami nálam elég nagy probléma az önbizalom hiány! :( Egyébként tudod egy nagyon jó és nagyon tanulságos idézetet be is másolom vagy is kettőt szerintem mindkettő igazán bölcs:

Az egyik így szól:

"Azt mondod, jó ember vagyok. Köszönöm a bizalmat. De ne mond, mert nem ismersz. Hogy is ismerhetnél!? Hisz csak az egyik arcomat látod nap, mint nap. A többivel még nem találkoztál. Gondolom nem is fogsz. Ha évekig mindenhova követnél, mindent éreznél, amit én, mindent hallanál, amit én, és minden gondolatomat látnád, akkor talán megismernél. De ez lehetetlen. Tehát ne mondd, hogy jó ember vagyok. Ki a jó ember? Olyan nincs is. Vagy te már találkoztál egyáltalán olyannal? Igen? Meséld el milyen volt. . . Na látod, hogy nem megy. Mert mindenkinek csak egy arcát ismerheted, azt, amit feléd mutat. A többi rejtve van előtted. Csak egy embert ismerhetsz igazán: önmagadat. Még azt sem teljesen. És ha önmagadat is alig ismered, hogy állíthatod valakiről, hogy jó ember? Mért nem azt mondod: jó az az arc, amit felém mutat. De nem tudom milyen a többi. ?

A másik pedig így:

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?

Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.

Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?

Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta. ”

1ébként néha úgy érzem, hogy én már túl felnőtt vagyok 18 éves létemre túl komolyan veszek mindent, de néha pedig nem érzem magam 15nél többnek. .

Tényleg köszönöm mindenkinek aki válaszolt!