Szerintetek igaz az a mondás, hogyha két embernek együtt kell lennie, akkor az élet úgyis összesodorja őket?

Ha van sors, isten, vagy bármi hatalmasabb erő, akkor az remélem azon dolgozik hogy abbamaradjon a világban a mélyszegénység, nemi erőszak, háború, és társaik, nem pedig azért, hogy Pálinkás Ödön és Kiskeselyűs Ilonka biztosan egymásra találjanak.

Lehet romantikus lenne ha garancia lenne mindenkinek a happy end, de a valo élet szarik az ilyesmire.

Sőt, még azzal sem értek egyet, hogy van olyan, akivel találkoznunk "kell", mert különleges. Van a világon egy rakás olyan ember, akikkel összeillhet valaki, szóval az, hogy én pl azt érzem, hogy raleltem az "igazira" nem azt jelenti, hogy nem lehetnék ugyanolyan boldog mással.

Nem hiszek ebben.

Ha a két ember nem tesz semmit soha nem lesznek egy pár. Az élet nem sodorja össze őket..

Ugyan ez vonatkozik véleményem szerint egy másik mondásra is, hogy az idő majd megoldja...

Nem, nem oldja meg. A tettek oldanak meg problémákat, nem az idő.

Van az a mondás is, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa.. tehát nem lehet mindent ráhagyni csak úgy a véletlenre, s várni a csodát, ha valakinek rossz a hozzáállása s semmit nem tesz a kapcsolatáért, annak nemigen fog besodorni az élet semmit sem.

Másrészt viszont annyiban igaz lehet a mondás, hogy vannak tényezōk, amik összekötik az ember, pl. közös hobbi/érdeklōdik, ezáltal hasonló helyeken jàrnak, így “összesodródhatnak”.

Na meg kapcsolatot nem kell erōltetni, legalábbis, ha csak te hozol áldozatokat egy másik emberért, te küszködsz érte, ō meg semmit sem tesz, ùgy nem a legjobb. Kicsit rá kell hagyni “az életre”, illetve a másik ember személyes döntésére.