Jogos a felháborodásom?

Barátnőmmel december elején ismerkedtem meg , egy munkahelyen dolgoztunk. Január elején összejöttünk, én Pesten laktam Ő pedig vidéken, és mivel sokat dolgoztunk(vendéglátás) , sokat aludt nálam, 7 ből 5 napot kb, így a végén már szinte nálam lakott, ez február közepén volt kb.( igen kicsit gyorsan haladtunk) Március közepén bejött a vírus, kirúgtak mind a kettőnket, volt valamennyi félretett pénzünk, de az hamar elfogyott. Nekem járt munkanélküli támogatás, neki nem, keresgélt munkát, de mondta, hogy ez nem fer, hogy Ő dolgozik, amig én ülök itthon mert nekem jár 2,5 hónapig az a valamennyi összeg, ezért nem is nagyon keresgélt, szüleitől kért pénzt akikor már elfogyott neki. Mivel otthon rossz volt a helyzet és volt lehetőségünk külföldre jönni a családomhoz, így kijöttünk, minimális nyelvtudással( ilyenkor barátnőmmek már elfogyott a pénze, a családja sem tehetős, így nem tudják támogatni nagyon sokszor), az én maradék pénzemből kifizettem mind a kettőnknek az utat, családom adott kölcsön , amit majd visszafizetünk. Én találtam munkát, nem álommunka, de nem is vártam azt, hogy az lesz, örülök, hogy találtam. Egy hónapja vagyunk kint, barátnőmnek még semmi munka nincs kilátásban, a pénz, jelen esetben az én pénzem pedig fogy, hiszen nekem kell visszafizetni az összeget(és nem várom el, hogy ne kelljen, mielőtt valaki mondaná, hogy milyen családom van, hogy visszakérik a pénzt). A családja nem tudja támogatni, hiszen nekik sincs sok, barátnőm a törlesztőt sem tudja fizetni a telefonra (25 ezer/hó) ezt a családja fizeti most , miközben nekik is hitelük van. Barátnőm otthon van mikor dolgozom, kitakarít , nyelvet tanul de nem viszi túlzásba, 1-2 órát munkát néz online, és ennyi. Amikor anyám számon kérte, hogy most mi a célja így ezzel, amit csinál, Ő volt felháborodva, hogy most mit vár anyám, nem egyszerű ez így.. Miközben nem érzem, hogy barátnőm , 100%on azon lenne, hogy dolgozzon. Elmesélte a szüleinek, akik az Ő pártját fogták, hogy az én anyám milyen jogon kezeli Őt a saját gyerekének, és ne mondja meg mit csináljon.( miközben a szülei még a kiutazást sem fizették ki , és szerintük tök oké, hogy a lányuk elvan itt kint, más pénzéből, hiszen nekik egy forintba nem kerül ez az egész.)És ez pesten is így volt, hisz ott is hozzám költözött, így a szüleinek már nem kellett költeni a lányukra.

Jogosan vagyok dühös, hogy úgymond barátnőmön nem látom a 100%os akarást, miközben az én/ családom pénzéből van itt kint? Felőlem legyen el / nézelődjön szép lassan munkát, de akkor kérjen a szüleitől pénzt erre, mivel már lassan 2 hónapja én tartom el Őt.