Van ennek még így értelme?

4eve vagyok egyutt a parommal, o az elso igazi szerelmem es komoly kapcsolatom. Lekuzdottunk mar rengeteg akadalyt egyutt, voltak rossz idoszakaink. Most nem mondanam, hogy rossz a kapcsolatunk, de nem vagyok boldog benne, ugy erzem, en mindig a masodik vagyok neki es magamnak is. Kontrollalva erzem magamat es hatterbe szoritva. Elso komoly kapcsolat reven nem tudom, hogy ebbol lehet meg kiut, helyre tudnank hozni? Mi az a pont, ahol tenyleg mar szakitani erdemes/kell? Nyilvan egy ido utan elmulik a langolo szerelem, emiatt nem szeretnem eldobni ezt a kapcsolatot, nem akarok az lenni, aki 40evesen is az orokkel tarto problemamentes, izgalmas, mesebeli szerelmet kutatja, de normalis, ha igy erzek? Probaltam szolni neki, megbeszelni vele, neha azt hittem, hogy meg is erti, megse valtozott semmi. Kozben meg, ha a szakitasra gondolok, mar az is faj, ugy erzem, meg mindig nagyon szeretem... Regen annyira megertettuk egymast, o volt az elso fiu, akinel tenyleg azt ereztem, hogy a lelki tarsam es a baratom is.

De mellette pl joban lettem egy ferfi munkatarsammal, sokat beszelunk munkaidon belul es talan meg is tetszett, ami miatt buntudatom van, de kozben arra gondolok, hogy ez amiatt van, mert nem kapok semmit mar ettol a kapcsolattol, hianyzik a torodes, az, hogy valakinek en legyek az elso, hogy valaki meg akarjon erteni es hallgatni, hogy valaki vegre vigyazzon ram is, ne mindig en a masikra.

Szerintetek butasag ez? Erdemes folytatni ezt a kapcsolatot? Lehet ez meg jo? Volt olyan tapasztalatotok, hogy ilyen allapotbol ujra jo lett a parkapcsolatotok?

22l