Melyik a rosszabb? Ha boldogtalan párkapcsolatban marad benne az ember vagy ha egész életében teljesen egyedül marad?

Lehetnek anyagi előnyei egy boldogtalan párkapcsolatnak, amennyiben nem az egyik fél munkakerülése, alkoholizmusa a boldogtalanság fő oka. Könnyebb párban fenntartani egy lakást/házat/autót. Ha egy kereset kiesik, még mindig ott a másik. Aki teljesen egyedül van, az állandó stresszhelyzetben van. Én évekig rettegtem pl. a kutyáim miatt, mi lenne velük, ha kórházba kerülnék vagy hasonlók. Én emiatt is maradtam meg évekig az első nagyon rossz kapcsolatomban. Ha a boldogtalan kapcsolatban nem kell szerepet játszani, tehát nem várja el a másik, hogy tegyünk úgy, mintha mi lennénk az álompár, akkor egész jól működhet. Én simán leélem az életem egy kihűlt kapcsolatban, szex nélkül is, ha cserébe nem kell az anyagiak miatt rettegnem, amennyiben a másik nem várja el tőlem, hogy turbákoljak, mint valami vadgerle. Abban a pillanatban, amikor rákényszerítenek a színjátékra, vége. Voltam így, az illető azt kérte, próbáljunk meg helyrejönni, én megpróbáltam és 3 hónapig bírtam a színészkedést. Annyi energiát vett ki belőlem a boldogság eljátszása, jópofa vágás a 10 évet késett étterem meghíváshoz és vörös rózsacsokrokhoz, hogy nem tudtam folytatni. Amikor végre békén hagyott, azonnal jobban éreztem magam és a menekülhetnékem is megszűnt. Egész más érzés egyedül aludni egy házban, mint ha van ott még valaki rajtam kívül, akkor is, ha másik ágyban, másik szobában. Fél évet éltem egyedül, de sokat féltem. Viszont az első páromtól is féltem, az sokkal rosszabb volt. Amikor a párodtól félni kell, annál még az anyagi kiszolgáltatottság is jobb, tehát egyértelműen az egyedüllét. Most abban a korszakomban vagyok, amikor vágyok az egyedüllétre, mert talán már nem félnék annyira esténként és mert benne lenne a lehetőség egy új kapcsolatra, mert így most nincs. De nem igazán szeretnék összeköltözni senkivel. Van néhány idősebb ismerősöm, akik olyan 40-50 közt elváltak és egyedül maradtak a házukban, a gyerekeik kirepültek és ezek a nők szinte kivirultak. Pedig nem nagyon volt aztán már senkijük. Látok ebben fantáziát. Magamra találni egyedül.

Én mindig is úgy gondoltam inkább egyedül mint egy nem működő kapcsolatban. Viszont két elvált ismerősöm is azt mondta miután már évek óta egyedül élt, hogy inkább maradjon az ember egy nem jó kapcsolatban, csak az egyedüllétet ne kelljen soha megtapasztalnia. Pedig mégcsak nem is egy korosztályba tartoznak. Egyik idősebb, nyugodtabb életet él, másik fiatal egész aktív élettel. Bár hozzá tartozik, ezek inkább kihült kapcsolatból léptek ki, nem olyanból ahol folyamatos volt akár a nagyon durva veszekedés vagy bántalmazás.

Az egyedüllét a legrosszabb esetben nem ad semmit. A rossz kapcsolat viszont minden esetben elvesz tőled. Egyértelmű, hogy az utóbbi rosszabb.