Van olyan szituáció amikor egy hazugság jobb,mint az igazság?

Van amit nem érdemes elmondani, mert csak nagyobb baj lesz belőle mintha nem mondanád el

Szóval némely esetben jobb hazudni a jó cél érdekében

Én alapvetően azt ha elhalgatok valamit nem titulálom hazugságnak. Nálam a hazugság mikor nyíltan mást állít valaki mint ami a valóság. Ha valaki rákérdez valamire válaszolok de alapvetően sok olyan dolog van amire nem is kérdeznek rá. Pl volt kapcsolatok élmények akár tettek. Ilyen a prosti téma pl a férfiaknál vagy ha csaltak már korábban meg valakit. Ha tudom megrendül a bizalmam viszont ha nem mondja nem valószínű hogy valaha rá fogok kérdezni.

Ami viszont a jelenben történik és elhalgattja az illető az más számomra. Pl szakítok ha valaki azzal jön hogy "csak" titokban levelezget/találkozgat valakivel de semmi nem történt. Persze és a semmi miatt kell titkolózni....

Tehát nálam az fér bele ami a múltban történt mert ahhoz amúgy se sok közöm van. Ahhoz viszont nagyon is ami a párom jelene. Ha abban hazudik csúsztat elhalgat dolgokat és én megtudom akkor valószínűleg szakítás lesz a dolog vége. Mert erre nem létezik jó indok.

Apró füllentések néha beleférnek, ha azt csak azért mondja, hogy a másikat ne bántsa meg. Persze nem arra gondolok, hogy megcsalja, de eltitkolja, mert ha nem tud róla, akkor nem is fáj. Ami szerintem oké, ha mondjuk megkérdezi tőle a párja, hogy van-e kedve délután találkozni, de hosszú napja volt, inkább egyedül lenne és ezért inkább azt válaszolja, hogy aznap nem jó, de mit szólna a holnaphoz. Én mondjuk nem sértődnék meg, ha azt mondja, hogy nincs kedve társasághoz, de tudom, hogy van aki ezt túlgondolja és magára veszi és jobb így egy füllentés.

De ilyen lehet még a "hogy nézek ki" kérdésre a "te mindenben csinos vagy" válasz is annak ellenére, hogy nem tetszik neki az adott ruha.

Én nem szeretem a kegyes hazugságot, ha most olyan helyzetben vagy, hogy valakinek elmondhatod az igazat, akkor mondd el az igazat, mert a tisztesség úgy kívanja. Én pl. nagyon szerettem volna tudni egy lezáras miatt az igazat, nem számít mi történt, csakhogy lezárhassam és tovább léphessek. Nem kaptam meg a lezaráshoz az őszinte szavakat csak terelést. A hazugság hazugságot szül.

Még egy pl az életemből: az édesapám par évvel ezelőtt hirtelen súlyos beteg lett, sem anyukám, sem a nővérem nem akarták elmondani neki az igazat. Kértem mondjuk el neki, pedig tudtam, ha megtudja, fel fogja adni a harcot. Nagyon apás voltam, de úgy éreztem, hogy ez így helyes. Nagy nehezen sikerült rabeszélnem a nővéremet és elmondtuk apukamnak az igazat. Már csak pár napig élt utánna, de legalább tudta az igazat, el tudott mindenkitől búcsúzni. Lehetséges, hogy a lelkibékéd érdekében jobban tennéd, ha őszinte lennél.

-Híztam?

- Nem dehogy, pont jó vagy!

Tetszik neked Pista/Kata?

- Nem. Hogy képzeled.

Bírod anyámat?

- Hát persze, nagyon gondoskodó asszony.

Az exednek nagyobb volt/jobb volt?

Nem, veled sokkal jobb.

Stb.

Kb. ezek azok amikben lehetünk kíméletesek a másikkal szemben, de biztos lesz olyan aki szerint MINDIG igazat kell mondani, mert az úgy fair.

Én életem szerelmével a családom miatt szakítottam.

Fiatal voltam ráadásul teherbe estem itthon meg nagyon kiakadtak, megtiltották, hogy ide jöjjön sőt azt is, hogy vele legyek.

Napokig csak sírtam mire már nem birtam idegileg és csak azt akartam vége legyen ennek az egésznek.

A barátomnak nem mertem elmondani ebből az egészből semmit mert mert tudtam, hogy fájt volna neki és tovább harcolni már nem birtam idegileg. Ezért szakítottam a barátommal, azt mondtam neki nem szeretem már. A szívem szakadt meg de csak így tudtam lezárni a leggyorsabban.

Azóta se szerettem mást de legalább ő már boldog mással.