Mi az oka annak, hogy a visszahúzódó típusú és a magabiztos lányok is teljesen lenézik, szánalmasnak gondolják a gátlásos, népszerűtlen, szerény férfiakat?

Én nem nézem le őket, de mivel én is visszahúzódó/kicsit csendes vagyok, ezért még beszélgetni se tudok velük rendesen. A közvetlenebb emberekkel (igen, ez a nőkre is vonatkozik) tudok jól kijönni, velük általában gördülékeny a beszélgetés. Nem várom, hogy más vigye a hátán a beszélgetést, de a közvetlen embereknek jobban meg tudok nyílni, és könnyebben hozok fel témákat velük, míg egy visszahúzódó embernél sokszor gondolom azt hogy "úristen mit kéne mondanom?!!!". Nekem ez fontos, hogy a férfivel akivel randizok, gördülékenyen tudjak beszélgetni, meg tudjuk nevettetni egymást, ne legyenek olyan gondolataim, hogy nekem most mondanom kéne valamit mert elhalt a beszélgetés, hanem könnyeden tudjak társalogni vele. Márpedig ezt egy közvetlen férfival tudom kivitelezni.

Volt elég randim csendesebb férfiakkal, ők folytatták volna az ismerkedést, viszont én minden találkozóról úgy mentem haza, hogy feszült voltam a társalgás akadozása miatt.

Az nem érdekel, ha népszerűtlen, nekem is kevés barátom van.

A gátlásaival nem tudok mit kezdeni. Nekem is megvannak a saját problémáim, nem hiszem, hogy nekem kéne más - egy idegen, problémáit megoldanom, magamra vennem már rögtön a randizás során/a kapcsolat elején.

Ismétlem, nem nézem le az ilyen férfiakat, de nem egymást keressük.

Mert nők. Ösztönösen nem ezt találják vonzónak.

Vannak olyan lányok, akik nem nézik le az ilyen srácokat, csak nem ők a többség.

Igazából nem lenézik hanem csak szimplán szánják őket, és ha nekik megy az élet mert megadatott nekik ami másnak nem, miért is foglalkozzanak velük? Hiszen mindenkinek van elég baja, nem kell a másé.

A kérdésre pedig csak azt tudom írni, hogy hiába introvertált (befelé forduló/zárkózott) vagy extrovertált (kifelé élő/nyitott) lányról beszélünk, akkor is LÁNY/NŐ, tehát ugyanúgy a férfias férfiakat keresik, vagy legalábbis ha nem is férfias de náluk mindenképpen dominánsabbat, akire fel tudnak nézni, akikben látnak valamit, többek mint ők maguk.

Leegyszerűsítve a nők mindig felfelé kacsingatnak, mert a neveltetésük és a média olyan gondolatokat "ültetett" a fejükbe, és ami a TUDATALATTIJUKBAN van, hogy nincs más "lehetőségük" minthogy olyat válasszanak amilyent a társadalom tudatosan vagy épp nem az agyukba "kódolt".

Nem tudom mennyire érhető amit ki akarok fejezni. Mert nagyon sokszor tapasztaltam azt sajnos, hogy bizony DE, TÉNYLEG nagy hatással van a világ, a társadalom a haverok a gondolkodásmódra, fiúkra lányokra egyaránt, és meg akarnak felelni az elvárásoknak úgy, hogy ők közben nem akarnak egyebet nyújtani a fiúknak, férfiaknak csak saját maguk, értéket nem sokat, tehát nekik az van a fejükben, hogy elég ha ők "lányok" mert nem az ő dolguk egy kapcsolatért tenni, csak ha már benne vannak.

Akik magabiztosak, egészségesek lelkileg, azok tudják, hogy a szorongó embereknek lelki gondjaik vannak, amikhez gyengék, túl sokat sérültek, hogy felülkerekedjenek. Férfiaknál nem előny a gyengeség vagy lelki gond ismerkedésnél.

Ha pedig egy szorongó lány talál ilyen srácot, az pont tudja milyen szerencsétlen legbelül, mennyire korlátolt és nem képes túllépni, elengedni, feldolgozni a félelmeit, nem akar magához hasonló, elesett társat, mert annyi esze van, hogy tudja, a gyenge férfi nem jó társ.

Minden egészséges, meg pár sérült ember is magával kibékült, magabiztos, lelkileg egészséges, traumákat feldolgozott társat szeretne.

Akinek valami baja van, csak az jön össze nemtől függetlenül, önmagukért kiállni képtelen, szorongó, lelkileg sérült, traumákat nem feldolgozott emberekkel.

Érdemes megfigyelni, hogy a legtöbb sérült férfi "kedves, aranyos, szerény, csendes, visszahúzódó, mosolygós" lányt képzel el magának, vagy azért, hogy vezethesse, vagy hogy találjon egy magánál is sérültebb személyt.