Egy nárcisztikusról mennyi idő után derül ki egy kapcsolatban, hogy az? Mik az első jelek?

5-ös vagyok: pl. ez abszolút rá illik:"Kívülről nézve úgy látszik, hogy a nárcisztikus személy nagyra tartja magát, holott gyakrabban éppen az ellenkezője, az alacsony önbecsülés az igaz." ez is: "Arrogancia: Úgy tudják visszanyerni önbecsülésüket, ha másokat leértékelnek.

Irigység: Úgy biztosítják felsőbbrendűségi érzésüket másokkal szemben, hogy azok képességeit lekicsinylik."

Páromnak semmije nem volt, mikor beköltözött a házamba, ám a barátok előtt teljesen úgy viselkedett, hogy úgy tűnjön, övé a ház. Nem bírta elviselni, ha valamit jobban tudtam nála, folyamatosan dominálni akart és lenézte, lekicsinyelte a teljesítményeimet. Ő persze mindenkinél mindent jobban tudott, a saját anyjával is úgy beszélt az asztalnál, hogy félig felállt, felé fordulva föntről lefelé kiabálva beszélt hozzá, majdnem ráborítva az asztalt, csak hogy a véleményét nyomatékosítsa. Semmi más vélemény nem volt elfogadható az övén kívül. Amikor szakembert akartam hívni, hogy a saját pénzemből valamit megcsináltassak a ház körül, mindenre az volt a válasz, minek ide ember, ezt ő is meg tudja csinálni. Aztán persze olyan munkát végzett, mint Mekk Elek, de akkor sem hagyta, hogy másra bízzam, pedig szívesebben kifizettem volna a rendes munkát. Uralkodni akart minden felett. Állandóan dicsekedhet még olyan dolgokkal is, amire befolyása sem volt. Állandóan hazudozott, csak hogy a kis dolgai ki ne derüljenek. Mikor már annyira egyértelmű volt, hogy hazudik, még akkor is görgette maga előtt a hazugságokat, már olyan nevetséges volt, de akkor se ismerte volna be. Szakításkor agresszív lett, mindenkinek azt mesélte, hogy ő dobott ki engem, csak hogy az egója ne sérüljön. Örülök, hogy sikerült megszabadulnom tőle.

a 12-es tökéletesen leírta, majdnem minden az én kapcsolatomra is igaz.

Nyilván nem mondom, hogy nárcisztikus személyiségzavarossal volt dolgom, viszont voltak jegyek, amik alapján simán lehetett volna.

Annyira beképzelt, önteltül viselkedett. A munkatársairól, akik már több mint 10 éve a cégnél vannak mindennek elhordta és ő, aki kicsivel több mint fél éve volt ott, na ő a Jani, mindent ő csinál, mindig ki kell javítania a munkatársai munkáit, mert szar, csak az a jó amit ő csinált, mindenki hozzá megy segítséget kérni. Szintén az is volt, hogy engem szinte lenézett maga mellett, pedig az orvosin vagyok utolsó éves. Hogy nekem ez semmi, én nem tudom milyen az igazi munka, bezzeg ő...

Ha valami nem úgy alkult, ahogy ő azt eltervezte jött a pukkadás 1 hétig, akkor szinte felém se nézett, és akkor is még majdnem úgy jött ki, hogy nekem kell bocsánatot kérnem.

Szintén vitában csak ő nyerhetett, mindig neki volt igaza, csak a sajátját hajtotta.

Nagyobb társaságban annyira megjátszotta magát, olyan szövegeket nyomott, hogy a székről majdnem lefordultam néha.

Nekem is fél év kellett, mire felnyílt a szemem igazán. Én szakítottam vele, de abban a pillanatban felált és elsétált. Semmi magyarázatot se várt, semmi. Azóta nem is hallottam felőle.

Akkor én vagyok a kakukktojás, mert nekem csak 1.5-2 év után esett le, akkora rózsaszín köd volt. Jó emberismerőnek gondoltam magam, de ő úgy játszott velem, hogy ma már a pofám lesül, hogy hittem minden szavának. Azóta persze rengeteg pszichológiai könyvet olvastam és már az elején felismerném.

Amúgy akkor kellett volna észrevennem, mikor minden egyes ismerősöm, akinek meséltem a kapcsolatunkról azt mondta, hogy itt valami bazinagy gond van a sráccal. Nyilván nem hittem nekik a rózsaszín köd miatt.

Onnan veszed észre, ha bármilyen vita alakul ki, akkor mindig úgy hozza ki a végére, hogy te vagy a hibás és még bocsánatot is te fogsz kérni. Akkor is, ha 100%,hogy te nem voltál a hibás.

Aztán dícsérget, először nagy önbizalmat ad, de utána mindig javítani akar valamit rajtad. Pl sminkelhetnél többet, csináltathatnál műkörmöt. Hordhatnál szexibb ruhákat, mert jól áll. Nyilván ezeket finoman adja elő, de mindezzel az a célja, hogy úgy alakítsd a külsődet, ahogy neki tetszene, az ideáljára. Akár képeket is mutatna neked az ideáljáról.

A veszekedésekről példák, amikről nyilván utólag hülyét kapok, hogy valaha ezeket bevettem és még én csicskultam be:

Nem éltünk együtt, elmosogattam nála vacsora után. Utána sértődötten mondta, hogy nem kellett volna elmosogatnom, mert ezzel azt sugallom neki, hogy tartozik nekem valamivel cserébe. Igen, wtf??? A veszekedés végén még én kértem bocsánatot, hogy el mertem mosogatni...

Puszilgattam pl sokat, erre az volt a hisztije, hogy túlságosan sok szeretetet adok neki, ezzel én megint azt sugallom, hogy neki minimum ennyit kéne viszont szeretgetnie. Megint én kértem bocsánatot,a bebeszélt történeteket meg taktikát a végére el is hittem magamról, hogy én őt lelki terrorizálom azzal, hogy puszilgatom. Wtf megint??? Egy darabig ezek után nem szeretgettem. Akkor meg számonkért azért, hogy miért nem és megint csak lelki terrorizálom őt. Megint addig veszekedett, amíg bocsánatot nem kértem.

Annyira egy csicska voltam utólag belegondolva, de ott és akkor az volt meg azt is éreztem, hogy ő minden gondolatomat, tettemet manipulálja és én egy szardarab vagyok. Mert minden veszekedés végére én voltam a szar lelki terroros nőszemély, akinek bocsánatot kell kérnie meg segget nyalnia. Állandóan dícsérni kellett, ha szólsz neki, hogy 1 db hajszála kiáll, akkor képes 2 napra megsértődni. Nem viseli el a negatív kritikát, azt sem, ha nem neki van igaza és a vereséget sem. Pl ha elmentek valahova sportolni és te nyersz, akkor addig kell visszavágót játszani, amíg nem ő lesz a nyertes. Itt arra kell gondolni, ha ez 8 órán át tart, akkor addig... Aztán ha úgy sem tud nyerni ellened mert mondjuk te profi vagy benne, akkor szarrá sértődik rajta, 2 napig nem keres és soha többet nem fogja veled azt a sportot csinálni. Olyan programokra visz el, ahol ő tud tündökölni, hogy dícsérgesd akkor is. Te sosem találhatsz ki programot, mindig az lesz amit ő akar.

Kicsit hosszú lett, bocsi. Igazából én egy nagyon konfliktuskerülő ember vagyok,még a családom szerint is. A mostani 2 éve tartó kapcsolatomban 1x veszekedtünk, nem emelt hangon és fél óra alatt vége is lett.

Ez a nárcisztikus kapcsolat is 2 év volt, szinte heti 2x ajtócsapkodásig veszekedtünk és utána 2 nap mosolyszünet meg nem beszélés. Ez szerintem megmutatja, hogy milyen egy nárcisztikus ember. Képes a legrosszabbat is kihozni egy végtelen türelmes, konfliktuskerülő emberből is.

Ó ez a bocsánatkérés nálunk is így volt. Ő sértett meg engem, mégis mindig nekem kellett bocsánatot kérni. Veszekedésnél mindig övé volt az utolsó szó. Nagy társasági ember volt ő is, ahogy megkapta a fizetését, ment vele a kocsmába és fizette a köröket. Gondolom ezzel akart elismerést kivívni magának. Persze 15-én már annyi pénze nem volt, hogy egy szendvicset megvegyen. Ez minden hónapban így ment. Ha volt pénze, akkor busás borravalót osztogatott a pincérnek, rá két napjára már az anyjához járt enni. A barátait mindig akkor hívta meg, amikor nem voltam itthon, hogy még jobban úgy tűnjön, hogy övé a ház.

Megbeszéltük, hogy a nyaralást ő fizeti, mivel nálam szinte ingyen lakott, de előző héten még nekem kellett bőröndöt venni neki, hogy legyen mibe bepakolnia, mert még nem kapott fizetést.

A véleményét 5 percenként változtatta, volt, hogy teljesen az ellenkezőjére. A szavára adni sosem lehetett.

A kapcsolat arra jó volt, hogy sokat tanultam belőle. Most már hamarabb felismerem az ilyen embereket.

14-es vagyok.

Ez is társasági ember volt, mindig neki kellett a társaság középpontjában lennie és minden héten el kellett menni minimum 2 házibuliba vagy összejövetelre. A pénzügyi analfabétaság is megvolt, a legmenőbb utazások szinte kötelezően 2 havonta meg a legjobb autó a környéken, a legújabb telefon, mindenből a leges-leg. Persze mindezt ugyanúgy kölcsönökből. Azt érte el vele, hogy 35 évesen 0 Ft félretett pénze volt albérletben, pedig bőven 500 fölött keresett.

A hazudozás nálunk is ment, mindenkinek mindenről hazudott. Nyilván csalt is, sikerült is elkapnom tőle egy nemi betegséget, ami miatt műteni is kellett. Az egy életre tanulópénz volt, hogy soha többet egy ilyen nárcisztikus ember közelébe se menjek.

Amúgy nem lehet, hogy véletlen ugyanarról az emberről beszélünk? :D

Hát nem vagy egyedül 14-es én olyan jó 2-2,5 év után vettem észre, addig nem volt jele egyáltalán, csak ugye az anyjától is ezt látta akkor kezdte ezt velem is csinálni.

Mikor ez velem is megtörtént, ajánlottak egy könyvet nekem: A lélek meggyilkolásának 100 módja, nagyon hasznos mikor elolvastam le voltam döbbenve, hogy hogy nem vettem észre, hogy évről évre csak egyre jobban és jobban teszi tönkre az életem az exem. Az én sztorim dióhéjban:

Nem vagy egyedül 14-es én olyan jó 2-2,5 év után vettem észre, addig nem volt jele egyáltalán, csak ugye az anyjától is ezt látta akkor kezdett el velem is így viselkedni.A volt exem, az elején kedves, aranyos, szerethető, aztán ahogy teltek az évek, bújt elő az igazi énje és a kapcsolatunk vége felé (szinte az összes narcisztikus jellem elkezdett mutatkozni rajta) kezdtem el gyanakodni, hogy valami nincs nála rendben.

Utána néztem ás arra jöttem rá hogy egy nagyon nagy nárcisztikus ember és egy 24 éves nőről beszélek. Empátia nulla, akaratos, ő a tökéletes, semmi nem érdekli stb. Mikor már érezte, hogy én ezt nem bírom már elviselni és nem növelem az egóját, szakított velem/szakítottunk mert én is beleegyeztem, hogy ilyen mérgező személyiségű ember aki nem támogat, lehúz és csak magának akar jót az nem pálya. Szerettem őt de a folytonos megfelelési kényszer.. Betelt aztán a pohár a jó pár év alatt.. az önbecsülésem 0 lett, rendesen kiégtem ebben a kapcsolatban.

Még mindig próbálom fejleszteni a személyiségem és visszatalálni a rendes kerékvágásba de mély nyomott hagyott bennem ez az egész biztos,de sokat tanultam belőle, komoly kapcsolatba nem merek egyszerűen még belemenni, nem szeretném ezt még egyszer átélni. Még egy kis idő kell.

Azóta már eltelt több mint 1 év de én is néha még mindig érzem a nyomát magamon. Az érzés mikor az ember el kezd bízni a másikban, azt hiszi hogy az a másik egy tisztességes, kedves, szerethető ember, azt egyszer csak minden rosszra fordul.

Mikor odáig jut az ember, hogy szerelmes fülig és mindent megtenne a másikért és ezt a nárci ember megérzi na ott átvette az irányítást és kezdi az önbizalmad, önbecsülésed és még sorolhatnám leépítését, hisz ő már abban a tudatban van hogy bármit megtehet úgy is mindig mellette fogsz állni.