Egy ismerkedésben / kapcsolatban mikor jön el az a pillanat amikor már annyira biztonságban érzed magad, hogy bármilyen hülyeség is jut az eszedbe ki mered mondani, mert nem félsz attól hogy a párod emiatt kiábrándul belőled?

Kb 1 hónap után...

N27

Őőő... én valamit nagyon rosszul csinálhattam, mert az első pillanattól mindent kimondok.

Sohasem játszmáztam. Vagy ilyennek kellek valakinek, vagy sehogy.

1 hónap után

De mostani barátomnál annyi se volt teljesen

Az az adott személytől függ. Volt olyan exem, akihez hozzá nem lehetett szólni, mert összeszarta magát és nyivákolt, hogy neki ez sok és szakít. Addig nyígott, amíg ki nem bsztam, elegem volt már a labilis pitsájából.

A mostani páromnak meg tudtam nyílni teljesen. Vele elbírunk egymással.

Ket vak ismerosom van

Az egyik ek egy atlagos szinten vak parja van mar evek ora.

A masiknak lato parja van es igencsak jol nez ki a pasi

Szoval a vakszag nem ok arra h csunya parja legyen valakinek vagy eppen szep. Az egy allapot.

#2-es vagyok.

Bocsi, én nem olvastam sehol a kérdésben fingásról csak kényes beszédtémáról. Az alap, hogy sok év után se durrantok szándékosan a férjem orra alá.

Az mennyivel jobb, hogy pl második randin feljön szóba a politika. Kiderül, hogy két teljesen ellentétes radikális állásponton vagyonunk, de inkább elhalgatom a véleményem, nehogy a másik megsértődjön és majd fél év múlva vitatkozzunk össze rajta?

Vagy pl kiderül, hogy a páromnak van egy kutyája, de én gyűlölöm az állatokat és inkább csendben maradok, majd pár hónap múlva jön a gyk kérdés, hogy mit tegyek, ha nem tudom elviselni a párom kutyáját.

Szóval nem kell erőszakosnak lenni és mindenáron lenyomni a másik torkán a saját véleményem, de azért nem árt nyílt lapokkal játszani, mert később csúnya konfliktus forrás lehet egy-egy ilyen elhallgatott kis semmiség.