Mit tennél, ha volna egy gazdag férjed, de boldogtalan lennél mellette, s jönne egy ágrolszakadt csoro s közölné veled, hogy ő az igazid?

érdekes meglátás hogy azt mondod valakire ráderölteti a véleményét miközben nincs szo arrol hogy ezt tenné, azt mondod nem érdekli őt a tied miközben ép te irtad le hogy feléje nem mutatnál érdeklődést s leráznád. (miközben ő maga mutat feléd érdeklődést, hisz megkeresett) ismerkedés indulásárol nincs szo, hisz az ismerkedés el sem indulna, de mint irtam ez csakis rajtad mulna. ugyanakkor érthető ha valaki a csoro elől menekul, sokan nem szerenek dolgozni s örulnek ha találnak gazdag embereket akiket addig cserélgethetnek mig találnak olyant aki elviselhető annyira amennyi pénze van. az is lejön miért beszélsz ráderöltetett véleményről kifogásként amikor nincs ilyen - mert szégyelled hogy a pasi pénze kell s a belső tulajdonságai sokadranguak

erről beszélek, tunne, vagyis nem járnál utána, csak kitalálnál rola valamit ehelyett. nem mutatnál feléje érdeklődést, de a nagyobb gond, hogy ugy adod elő mintha ő nem mutatna feléd, mintha ő nem akarna megismerni téged, pedig nyilánvalo, hogy nem azért keresett meg, mert nem akar megismerni. a hazugság nem éppen erény.

a fokrol fokra felépulésnek egyedul te lennél az akadálya. érdekes ellentmondás ahogy kijelented miután kijelentetted hogy akadályoznád.

"Azt nem érted, hogy aki így KEZD, attól senki nem szeretne semmit." ez egy oriási tévedés. még ma is van komoly értéke a becsuletnek tiszteletnek igazmondásnak, mégha a többség valoban a pénze hajt.

"hanem elkezdtünk beszélgetni egy témáról (irodalom)," ép erről beszélek, ez maradna el nálad ebben az esetben, holott te magad is beismerted végre, hogy ezt neked is ki kell mondanod. de ez csak akkor lehetséges ha megismered a másikat. valahol legbelul ezt mégiscsak tudod.