Azok, akik közületek szegény/alsó középosztálybeli családban nőttetek fel, de ma már jómódúak vagy gazdagok, érzitek, hogy bennetek nem múlt el nyomtalanul a "szegénység"?

Nem hiszem,hogy gazdagnak számítunk, de válaszolok. Én deviza hitel mellett nőttem fel, hó végén a fő kérdés az volt, hogy noname parizer vagy jut noname sonkára is.

Most durván fél millió körül keresünk ketten. Valószínű a szegénységből következik,hogy el is kötjük a javát egy hónapban, hogy megvehessünk mindent, amire régen nem volt pénz. (Párom is szegénységben nőtt fel)

Sajnos nehezen rakunk emiatt félre, mindig találunk valamit amit meg lehet venni.

Amikor összeköltöztünk, akkor 220 körül volt a bevételünk, minden heti számolásnál láttuk,hogy hó végére nem marad. Most is hetente számolunk és még mindig gyomorgörccsel kezdünk neki, pedig nem kéne.

Én túlzottan spórolós lettem (a szüleim pazarlóak voltak, nálunk ünnepnapon volt csak a legolcsóbb, saját márkás felvágott is, minden más esetben magában a kenyér - de az elsők között volt DVD-nk, számítógépünk, a legújabb fogyókúrás csodaszerek (anyám), cigi és alkohol (apám) stb).

Mai napig nézem az akciókat, mind a ruháknál, mind az élelmiszereknél. Ha túl drága, akkor visszateszem, hiába tudom, hogy ma már simán telne rá, nem kéne ezt csinálnom.

Nyaralni is ritkán járok, mert fáj, hogy ennyi pénz megy el rá...

Összességében tudatosan próbálok ezeken javítani, csak azért is elmegyek XY régóta látni kívánt országba és próbálom nem nézni mennyi pénz, megveszem az XY dolgot, de nem feltétlenül jó érzés.