Volt már olyan, hogy valakiről lemondtál mert esélytelennek láttad, vagy visszautasított, de végül (akár pár évvel később) mégis összejöttetek?

Szerelmes lettem az egyik ismerősömbe (ő lány, én fiú) akinek volt párja, kerestem a társaságát, így közelebb kerültünk egymáshoz éd barátok lettünk. Egyre több időt töltöttünk együtt, közben kiderült, hogy boldogtalan a kapcsolatában.

Elmondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé. Visszautasított, mert nem szeretett volna tőlem többet barátságnál. De eztán is összejártunk, még közelebb kerültünk, töbször le is feküdtünk egymással. Miközben én szerelmes voltam belé, ő pedig továbbra is visszautasított. Nem akart kilépni a kapcsolatából. Hónapok múltán lassan felőrölt a dolog, így eltávolodtunk egymástól, és szép lassan túltettem magam rajta. A kapcsolat nem szakad meg közös barátok miatt.

Évekkel később újra elkezdtünk rendzseresen találkozgatni, elég gyorsan újra szexre került a sor, de mindennek az elején kijelentette, hogy részéről nem változott semmi irányomba. És én sem akartam már tőle semmit, egyszerűen jól esett lenni valakivel egy ideig.

Majd mikor én már ki akartam lépni ebből a kapcsolatból derült ki, hogy többet szeretne, és régebben is többet szeretett volna tőlem...

Nehéz volt, de ekkor én is visszautasítottam. Egyszerűen zavart, hogy éveken keresztül nem tudott őszinte lenni velem. Abban sem voltam biztos, hogy őszintén velem szeretne lenni... Kicsit megrendült benne a bizalmam, és azóta elváltak útjaink.

Röviden. :D

Sosem volt ilyen eset, lévén az ég-világon nem volt olyan nő, akinek be jöttem volna. Egyetlen nő számára sem jöttem szóba, mint olyan akivel társas kapcsolatot akartak volna. Így minden szerelem csak egyoldalú, plátói és reménytelen volt. Ha nem kezdtem volna el qrvázni 21 évvel ezelőtt, akkor soha az életben nem jutok puncihoz.

Szóval CSAK olyan volt, akiről le kellett mondanom, mert vagy visszautasított vagy eleve esélytelen volt. Még a félkarú, 6 ujjú, fogatlan, tavi bányarém is kosarat adott!!!!

Mikor még tini voltam, nagyon tetszett ez a házas férfi, kétértelmű jeleket adott, de valamiért mégis azt hittem, hogy őszintén érdeklődik irántam. Egyik buli után majdnem lefeküdtem vele, de (gondolom) annyira megijedt, hogy kitálalok a feleségének, hogy iszonyat bunkó volt velem. Mai napig hallom a fülemben, ahogy ittasan "megfenyegetett". Olyan szinten megalázott, hogy megfogadtam magamnak, bármi is történjen, soha többé nem akarom, hogy a legminimálisabb szinten is közöm legyen hozzá. Szörnyű volt, mert ennek ellenére folyton rá gondoltam, vele álmodtam, de legalább jó úton haladtam.

Bő 9 hónapnak kellett eltelnie, hogy újra felkeressen. Időközben is kicsit puhatolózott, de egyik nap a semmiből rámírt és mintha mi sem történt volna, a szörnyű "humorával" próbált ismét bevágódni. Lehangoló volt látni, hogy akiért én egykor hogy odavoltam, most lement kutyába és kapar utánam.

Ő tipikusan az az ember volt, aki nagyon jól néz ki, de csak addig, amíg messziről csodálod és meg nem ismered.