Más is van úgy vele hogy pont olyan az élete mint a karantén előtt?

Én nem kimondottan ilyesmire gondoltam, de egyébként igen, pont ugyan olyan. Dolgozom folyamatosan, én egy napot nem voltam karanténban. Igaz, hogy barátnőm nincsen mivel nem jött össze az amit megpróbáltam.

Nem. Mármint továbbra sincs barátnőm és szociális életem, de eddig legalább utazni tudtam.

Igen, végig próbálkoztam a Tinderen, de semmi komoly nincs egyelőre. Egyvalakivel esetleg, de én már nem merek ilyen kezdetleges dolgokból messzemenő kovetkeztetéseket levonni. Találtam egy közösséget is online, akik amúgy személyesen szoktak találkozni, de ott sem alakul barátság sem senkivel. Ha ott vagyok, jó, ha nem, az sem érdekli őket különösebben.

Többnyire. Amúgy sem mozdulok ki sokat és most meg nem is nagyon lehet. Annyiban más hogy kevesebbet dolgozom egy kicsivel meg ha most szeretnék valamit venni magamnak, arra csak vasárnap lenne lehetőségem de az a nap meg kell a pihenésre.

Csak szingliség tekintetében, amúgy minden gyökeresen megváltozott a vírus miatt.

Teljes mértékben! Tudnád mekkorákat szoktam élvezni te jó ég :D És persze ilyenkor nincs csaj. De kicsit sajnálom az embereket akiknek most nem olyan jó, vagy néha belegondolok mennyi pár ment szét ez miatt. Empatikus vagyok.

Rohadtul nem, én eddig mindig mentem, buliztam, haveroztam, stb. Ez nekem kész pokol, főleg hogy kint ragadtam külföldön, és még edzeni sincs hol, még nincs mivel. Szó szerint egész nap fekszek, és rohadok, már nagyon unom, kezek depressziós lenni, azt hiszem.

A szociális életem pont olyan. A követelmények az egyetemen szintén. Maga a kimozdulás, helyváltoztatás, a munka helyszíne nagyon hiányzik. Se egyetem, se könyvtár. Ez utóbbi annyira hiányzik, hogy kb egy hete felhívtam a könyvtárat, és elmondtam a telefonosnak, hogy mennyire hiányoznak, és várom hogy újra kinyissanak. Alig nézett őrültnek 😂😂