A gyerekkor kihat a felnőtt korra is? Egészé életemben szerencsétlennek kell lennem?

Otthon a szüleimmel jó életem volt, de hát iskolába is jártam ahol ki voltam közösítve. Különböző csúfneveket is aggattak rám, szinte mindig egyedül ültem, igaz barátaim sem voltak soha, mert akiket annak hittem is csak kibeszéltek a hátam mögött. Szerintem ez annak tudható be hogy csendes, szolid voltam. Már gimiben nem volt ennyire rossz a helyzet. Már gyerekként és tiniként is egy csődtömegnek gondoltam magam. Mert hiába voltam kedves bárkihez, segítettem, velem úgy igazán senki se akart barátkozni. Csak úgy időszakosan voltak barátaim.

Azt hittem felnőttként végre jobb életem lesz, de nem. Ezért el is gondolkodtam ezen, hogy vajon nekem egész életemben csak a rossz fog járni. Egyáltalán nem sajnáltatni akarom magam, de ez történt velem.

Mindig úgy érzem, hogy nem vagyok képes felérni másokhoz, mindig alul maradok. Próbáltam társat keresni, persze ezt is sikertelenül. Mert volt olyan akivel randiztam, azt mondta hogy én túl jó vagyok hozzá. Persze ha jó lennék, akkor velem akart volna járni. Ha volt kapcsolatom az is rövid ideig volt, és persze hogy pont az utánam lévő lett a jobb, mert engem csak kihasznált. Vannak akik barátnő mellett ismerkednének velem, de ebbe meg nem megyek bele.

Munka terén szintén nincs sikerem. Úgy látszik én soha nem érdemlem meg azt hogy végre én is boldog legyek, hogy én is fontos legyek valaki számára.