Haverok szerint hülye vagyok, hogy nem fogtam az egyetemen magamnak egy gazdag csajszit tartósan. De nem csak ez számít, ugye?

25 éves vagyok, most végzek közgázon. Mióta egyetemre járok volt több barátnőm is, akik közül nem egy elég gazdag családból származott. Volt köztük olyan jogász csajszi, aki valamilyen megyei főbírónak a lánya volt és például saját jachtjuk volt a Balatonon. Vagy volt olyan orvosis lány, akinek a szülei társasházkezelő vállalkozást vittek és 3-an laktak egy 5 szobás emeletes lakásban a belvárosban. Vagy volt egy másik, pszichológus hallgató lány és az apjának több lovardája is volt. Velük egy kivétellel én szakítottam pénzhez nem kapcsolódó okokból. Volt akivel két évet is együtt voltunk.

Ehhez képest szegény családból jövök. Apukám óvodai udvari karbantartó, anyukám gyári szalagmunkás. Régen jobb melóik voltak, de csak érettségijük van és nem tudtak elhelyezkedni ott újra egy kirúgás után. (Apa régen rendszergazda volt, anya irodai munkás.) Saját lakásuk van, meg a nagyszüleimtől is fognak örökölni egész jól, mert mindketten egykék, de azért nagyon keveset keresnek, na. Még a mai napig együtt nem keresnek nettó 300 ezret (nem Pestről van szó, hanem vidéki városról ahol élnek, ott ez elmegy.) Meg mindketten elég motiválatlanok, lusták, nem hittek soha magukban és én nem ilyen vagyok, sőt pont emiatt törekszem az abszolút ellenkezőjére.

Két régi haverom meg ezekkel piszkál évek óta, hogy legyek inkább olyan mint Jefferson a Rém rendes családból, egy üres fejű szépfiú, hogy keressek egy átlagosabb kinézetű, de gazdag (családú) feleséget és házasodjak be oda, meg ilyenek. Vagy hogy milyen hülye voltam, hogy ezekkel a lányokkal is szakítottam, mert általuk tök gazdag lehettem volna, amilyen magamtól nem lehetnék. De egyrészt bízok magamban, hogy magamtól is fel tudok emelkedni, másrészt pedig a pénz bőven nem a legfontosabb dolog a világon. Törekszem majd arra, hogy legyen, de nekem sokkal fontosabb az, hogy majd szeretetben és harmóniában éljek.