Milyen elvárásokat tartotok humánusnak, és milyen elvárásokat fasisztoidnak?

Nàlam minimum a külön élés felnötten, és ne az anyos döntse màr el hogy szülhetek e a hàzàba gyereket, vagy hasonlok meg ne velüķ kelljen màr szàmolni meg ne vendèg/csicska legyek màr a sajàt otthonomban akinek egy szava nincs mert majd ök megmondjàk a tutit.

Nemhogy humànus hanen ez minimum.

Az emberek nem egyenlőek, hagyjuk már ezt a hippi baromságot. Egy ideális világban az embereknek egyenlő jogaik vannak az élethez, de ettől még nem lesznek egyenlőek. Vagy te egyenlőnek érzed magad az összes pedofillal például? Na ugye. Vannak jobb emberek és rosszabbak, okosabbak és butábbak, kedvesebbek és rosszindulatúbbak, érzékenyebbek és keményebbek, lustábbak és kitartóbbak, marhára nem vagyunk egyformák és egy irreális, elcseszett ábránd ezt másként gondolni. Ráadásul még csak nem is élünk ideális, igazságos világban, egy felnőtt embernek épp ideje lenne ezt felfogni és felelősséget vállalni a saját életéért, saját sorsáért.

Az emberek azt várják el, amit akarnak, joguk van hozzá. Ha valakinek irreális elvárásai vannak, akkor az szépen egyedül marad, nem kell sajnálni. Más embernek más elvárásai lesznek, az ember pedig végső soron olyannal fog összekerülni jobb esetben, akivel hasonló az értékrendje, tehát nem is fog neki gondot okozni megugrani azokat az elvárásokat. Te is elvárod, hogy a választottad a te értékrended kövesse, másnak pedig nem hagynád, hogy a saját értékrendje szerint válasszon? Egyedül a te értékrended van rendben, másoké már fasisztoid? Akkor mégis milyen balos vagy te?

Nem tudom, sztm ha az ember akarja, akkor igen is megtudja oldani a legtöbb esetben azt, hogy a szülőktől külön él!

Én ezt elvárom és számomra ez normális elvaras!

N27

És ki nézi a szülők szempontját? Ők csak azért létezzenek, hogy kb. 80 éves korukig támogassák anyagiakban, lakhatásban és minden másban a gyereküket? Ők mikor jussanak végre egy kis levegőhöz, szabadsághoz?

Persze, hogy szereti a szülő a gyerekét, de váljon már le az a gyerek és ne a köldökzsinóron lógjon még 40 évesen is.

Az hol nagy elvárás, hogy egy felnőtt ember önálló legyen. Hogyha én meg tudtam oldani, hogy az egyetemen félretett pénzemből meg az első pályakezdő fizumból elköltözzek akkor ne legyen már ez nehézség a páromnak sem. Annyira minimálisan kell magad odatenni ahhoz, hogy rendben legyél anyagilag.

Olyan elvárásaim vannak másokkal szemben amiket én is gond nélkül tudok hozni. Ha én találtam munkahelyet akkor másnak se legyen már ez gond. Ha én fent tudtam tartani anno egy teljesen átlag, tulajdonképpen gyakornoki fizuból egy albérletet akkor hogy ne gondoljam életképtelennek akinek ez nem megy? Ha én meg tudtam keresni az egyetemre valót akkor nem várhatom el ezt mástól is? Ha én képes vagyok önállóan háztartást vezetni akkor nem lehet, hogy erre bárki képes? Mit kezdjek egy olyannal akinek 30 évesen anyuka mossa a gatyáit meg elérakja az ebédet?

Hagyjuk már, hogy minden ember egyenlő. Aki lusta, se dolgozni se tanulni nem hajlandó, 30 évesen szerencsétlen szülein élősködik és egy szalmaszálat nem rak otthon keresztbe az miért lenne egyenlő egy olyannal aki akár már tizenéves kora óta dolgozik, keményen tanul és nem lusta önállósodni?

Kétlem, hogy minden ember egyenlő lenne. Alapjáraton ugyanazok a jogok és lehetőségek illetnek meg mindenkit, de ennyiben ki is merül az egyenlőség kérdése.

Bárki elvárhat bármit, legfeljebb nem talál az igényeinek megfelelő partnert, de ez már az ő dolga.

Mindenkinek más a fontos, nekem például nem volt az, hogy külön lakjon a barátom (igaz, én 22 vagyok, ő 23), de például az igen, hogy hasonló világlátásunk legyen és legyenek azonos érdeklődéseink

Minden humánus elváràs, amiről megbizonyosodtam, hogy lehet teljesíteni egy magamfajta átlagembernek is.

Leszarom, ha valaki csóró vagy balfsz, én nem vagyok az, a párom se legyen az.