Nők! Nektek mennyire számít párkeresésnél, ismerkedésnél az adott férfi szakmája, iskolai végzettsége?

Inkább az a fontos, hogy ugyanannyira legyünk intelligensek, tudjunk érdekes eszmecseréket folytatni. Volt olyan exem, aki bár egyetemista volt, de nem lehetett vele érdekes, tudományos vagy irodalmi dolgokról beszélgetni. Ha kérdeztem a véleményét valamiről, csak lerázta azzal, hogy "nem tudom".

#10 kamu

A 10-re ne hallgass! Folyamatosan nőnek adja ki magát és a kitalált sztorijaival hülyíti a pasikat.

A barátaim, ismerőseim, családtagjaim között is van mindenféle végzettségű és végzettség nélküli ember is, akiket nagyon szeretek különböző okok miatt. Nem hiszem, hogy egy párkapcsolatnál ettől eltérő igényeim lennének. Az a lényeg, hogy jól megértsük egymást és szimpatikusak legyünk egymásnak. Én orvos leszek (majd egyszer, ha lehet egyetemre járni), nehezen tudom magam elképzelni valami félalkesz, a napot energiaitallal, fél doboz cigivel és egy felessel indító napszámossal, de pl egy szorgalmas, a munkájára igényes, értelmes, egészségesen élő, szellemi igényekkel is rendelkező kétkezi munkás jöhet.

Miért lenne kamu? Tényleg nő vagyok, és jelenleg az NKE-re járok egyetemre, az eredeti szakmám nőként pedig festő, a férfivel egy munkahelyen dolgoztunk, ott ismertem meg. Ő segédmunkàs volt, és a főnököm öccse, aztán miután sem engem, sem őt nem fizette ki a kedves bàtyja eljöttünk a cégtől, ő maradt az osztrák határ magyar oldalán dolgozni, én pedig hazamentem Miskolcra, telefonszàmot cseréltünk, elkezdtünk beszélgetni, és összejöttünk, ekkor derült ki, hogy 8 osztálya van, de engem ez abszolút nem zavart. Egyébként eredetileg Miskolctól pár kilométerre lakott ő is, csak a munkája miatt folyamatosan utazott, ezért nem is működött köztünk a kapcsolat. Ezután lett belőle kőműves segéd, majd egy lakópark építésnél egy kisebb vezető. Időközben elmentem egyetemre. Nagyon oda voltam a pasiért, a szülei és a családja nagyon szeretett is engem, az én szüleim viszont nem nagyon rajongtak érte, mert volt közöttünk 10 év, és szerintük "buta volt hozzám". Pedig annak ellenére, hogy nem volt tanult szinte mindenről tudtunk beszélgetni. Sőt, néha mai napig ír, és beszélgetünk. Bármikor újrakezdeném vele, ezt ő is tudja. Az apja is szokott nekem írni ünnepek előtt. Ebben nem tudom mi hihetetlen van. És miért kamuznék itt a jó népnek névtelenül.