Tényleg hihetetlen, hogy csak barátok vagyunk?

Egy kisebb kávézóban dolgozom pultosként pár éve. A törzsvendégek között van egy 50 körüli férfi, akivel különleges kapcsolatom alakult ki, mondhatni barátok lettünk. Sokat nevetünk együtt de komolyabb, mélyebb beszélgetéseink is szoktak lenni. Mindig meghallgatom a véleményét, tanácsát. Amikor én vagyok a pultban, nem telik el a nap, hogy ne jöjjön be legalább egyszer. Sokszor zárásig ott van.

Azonban néhány más törzsvendég, egymástól függetlenül is azt mondták nekem, ez nem barátság, ez több. Vagy szerelmes lett, vagy ágyba szeretne vinni, de valami van. Azt is felhozták, ha egy másik vendéget szolgálok ki (aki férfi), akivel pár mondatot elbeszélgetek, rögtön felhívja magára a figyelmet, hogy újra ott a pultnál beszélgessünk. Ha más van a pultban, nemigen szokott ott megjelenni.

Elgondolkoztam ezen az egészen, mert valóban nagyon kedveljük egymást, ha nem dolgozom, akkor is szokott keresni. De ezért lenne? Akkor miért nem közeledett eddig?

27N