Leírnátok a gondolataitokat/véleményeiteket?

Én 4 éve párkapcsolatban élek. Minden rendben ment egészen addig, amíg anyukáméknak be nem mutattam a párom. 17 éves koromban ismerkedtem meg vele. 2 év után bemutatott a szüleinek, elfogadtak engem a családban. Én anyukámmal nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Egyik nap jött egy telefon hívás a páromtól, kicsit összevesztünk. Anyukám megismerte Őt. Nem tetszett neki, nem fogadta el. És anyám akkor azt mondta minden erejével azon lesz, hogy elszakítson minket ekkor voltunk együtt 2 éve 6 hónapja. Aztán körülbelül 1 hónapra rá oda koltoztem hozzájuk, terhes lettem 21 évesen (tudom korán). Nagyon örültem/örültünk neki. Elment unk ultrahang rá jött édesanyám is, aki nem örült a hírnek. A párom fejéhez vágta, hogy 'lehet nem is tőled van a gyerek'. Emiatt is összevesztünk. Így még az első ultrahangi élményem is rosszul sült el. 4 hónapig folyamatos veszekedés anyámék fenyegetése után a párom be sokat mondta, hogy így nem fog menni választanom kell. Anyámék megtudtak a címet hol lakik a párom fenyegetve jártak fel majdnem minden héten. Köpni nyelni nem tudtam már a folyamatos stressz alatt. Terhességem alatt 7-szer voltam együtt a párommal. Megcsalt, elmondta. Haza költöztem. 6 hónaposan bevereztem, 1 hónapot kórházban töltöttem. 5 hónapig egyáltalán nem tartottam a kapcsolatot az exemmel. Mindennap keresett írt nem válaszoltam. Aztán találkoztam vele. Elmondtam, hogy Ő nagyon sajnálja nem így akarta az egészet,csak azt látja, hogy egyáltalán nem állok ki a családom ellen Ő érte. Nem szóltam anyámnak semmiért soha, mert az anyám nem akarom megbantani. Mondta a párom, hogy 1 éve folyamatos veszekedés van anyukamek végett. Miután megszuletett a drága kisfiam, mindennap jár hozzá az apukája. De én még mindig szeretem. Anyámék azt mondják nem szeret se engem se a gyereket, teljesen összezavar minden körülöttem. Nem tudom hogy tudnék ebből kijutni, mi a helyes út.