Csak én érzem úgy hogy a jelenlegi kamaszok nagy része egy hatalmas katasztrófa?

Én valahól úgy érzem, a mai kamaszok sajnos hatalmas része (tisztelet a kivételnek) egy nagy kudarc, egy katasztrófa. Kétgyermekes anyukaként legalábbis én így látom. Van két csodálatos lányom, az egyik 17, míg a másik 19 éves. Nekem szerencsére fantasztikus és izgalmas kamaszkorom volt még régen, a srácok helyesek, kedvesek és TISZTELETTUDÓAK voltak velem. A összes fiúmban megvolt az erkölcsösség, az udvarlás és csajozás képessége, egyszóval TUDTÁK, hogyan KELL viselkedni egy lánnyal. Valahól én úgy érzem, egy egészségesebb tini társadalom tagja voltam, mint a mai. Szomorúan tapasztalom, mi megy ma itt... A két lányom hihetetlenűl gyakran sírva jön haza, csak azért mert egy fiú goromba volt velük, gonoszkodott, szavakkal bántották vagy megalázták. Olyan történeteket meséltek, hogy nemegyszer amikor vígasztaltam őket, legszívesebben én magam is sírtam volna mellette, de vannak olyan történeteket amiket egyszerűen nem mer még elmondani sem... Főleg a 17 éves lányom lelke igen sérülékeny, nagyon sokat ártottak neki a fiúk és a 19 éves lányomnak is szinte csak negatív tapasztalatai vannak a másik nemről. Holott a kamaszkornak a másik nemmel való megismerkedésről kellene szólnia szerintem és nem arról, hogy a gyerekeim sírva jönnek haza mert bunkó fiúk ledarálják az önbizalmukat! Mi lett itt??? Nem tudom megérteni, miért kell ÍGY viselkedni lányokkal, ilyen tiszteletlenűl, jószerint megalázni! A fiatalabb lányomnak már szinte semmi önbizalma nincs és már eljárni sincs kedve sehová, sőt, már fél a fiúktól... Én meg nem tudok mást tenni, mint szinte minden nap vígasztalom és bátorítom szegényt, bíztatom, hogy a fiúknak nem 100%-a akkora féreg mint amikkel eddig találkozott... És a sírás kerülget, amikor azt látom mennyire le tudja törni a sok kudarc a két lányom, mert ennek hatását nagyon gyakran érzi mindenki. Én naívan azt hittem, majd amikor olyan idősek lesznek mint most, jönnek majd az udvarlók a kamasz lányaim életében, elhívja őket, esetleg vesz nekik egy virágot, szereti és tiszteli őket és boldogok lesznek. De be kell látnom, jobb ha ma már erről nem is álmodok, mert ez a világ már más, mint amiben én fiatal voltam! Nagyon sok dolgot föláldoznék az életemből, hogy a lányaimnak ugyanúgy megadasson a boldog, egészséges kamaszkor, mint amilyen nekem volt..