Mi a legnehezebb számodra egy kapcsolatban?

Ugyanaz mint előző, + hozzászokni hogy már nem egyedül vagyok, és ez alatt nem csak az együtt töltött időt értem, hanem pl. a netes csevejt is. Annyira hozzászoktam már a magányhoz, hogy teljesen abszurd ha valaki hirtelen érdeklődik pl. a napom felől.

F

Leírom én, nekem mi a nehéz belül.

Tudomásul venni egy kapcsolat ritmikáját: mennyire illuzórikus állapot egy plátói szerelem, fellángolás, vagy randizási fázis, a kapcsolati szakasz eleje. Tudomásul venni mennyire megváltozik az évek alatt, és közben egyensúlyt tartani és tudni, hogy ez az állapot a jó, a természetes szeretet ahova egy kapcsolatban el kell jutni (kötelezően) a lobogó szerelem után, vagy ez egy megszokási állapot...

Mert az tuti, hogy nem elég a szerelem sem egy hosszú kapcsolathoz önmagában, nem fogja életben tartani, ha nagyon más 2 ember, hiába működik pl a kémia veszettül.

Más kapcsolatokban meg a rutin, a szeretet megvan, de a kémia vonzalom hal meg..

A legnehezebb kérdés magunkban mindig az, mi az miért megéri maradni, vagy megéri menni.. Nehéz néha vállalni a saját igényeinket a másikkal szemben, ugyanis nem mindig lesznek ugyanazok..

Nehéz nem teljesen alárendelődni, kiállni a saját igényeinkért vágyainkért néha, úgy hogy közben mindkettőnk érvényesülni tudjon, és ne nyomjuk el a másikat.

Ezek nem mindig egyszerű érzések. És még bonyolultabbak, ha tovább boncolgatom.

Nehéz elköteleződni is, pláne a mai világban, mert arra szocializálódunk, hogy rengeteg lehetőségünk van. Hogy lehetne jobb, hogy menj.. Közben meg a valóságban mindenki így van berendezve és önző, saját érdekeket képvisel.

Nehéz még bízni... Pont a fentiek miatt. Nehéz engedni, hogy szeressenek, nehéz engedni, hogy én szeressek, mert az egyet jelent a sérülékenységgel.. Onnantól, hogy szeretek, megbánthatnak, pofára eshetek.

Az elköteleződés is nehéz, manapság semmi sem időtálló.

Röviden, teljesen bízni és szeretni nehéz.