Van olyan személy az életetekben akire akár évekig gondoltatok?

#12!

Nem is gondoltam rá, hogy Ő lett volna az. :) Egyszerűen felkeltette érdeklődésemet a téma. Ennyi. :)

Volt, és több példám is lenne erre... :D

...Viszont, ami említésre is méltó: Középiskolás koromban, diákmunkásként egy nagyobb áruházban, együtt dolgoztam egy tőlem pár évvel idősebb fiatal sráccal. Ő akkor készült egyetemre, de a kimaradó évét hasznosan/munkával akarta tölteni, így ott dolgozott. Összesen egy műszakot dolgoztunk együtt, ahová engem akkor osztottak be először, zöldfülűként, mit sem sejtve az ottani munkaközösségről. Már korán reggel úgy alakultak a körülmények, hogy rá lettem utalva. Amolyan "menedék" volt számomra arra a napra. Totál megfogott, hogy átlátta a helyzetem, hogy nem hagyott cserben (mindezt úgy, hogy nem lett volna feladata!), hanem érzekeny volt a körülötte történő "eseményekre", és ezáltal odafigyelt rám. Mindemellett viszonylag sokat beszélgettünk, végig figyelemmel kísért, kedves volt.

Neki köszönhetően életem egyik rossz napja helyett, életem egyik legszebb napjaként emlékszem vissza arra a napra. :)) A munkaidő letelte után, alig vártam, hogy ismét menjek oda dolgozni.

Másnap, mikor újra bementem, szomorúan tapasztaltam, hogy aznap nem dolgozik. Majd következő alkalommal sem... és... ott úgy már sosem láttam. Közben engem is átraktak egy másik munkakörbe.

Ha jól emlékszem, rá pontosan egy hétre, az áruházban a vevőszolgálat mellett, egyik diáktársammal állva, munkaidőnket töltve, a karácsonyi őrületben rohangálókat figyelve/bambulva, egyszercsak a tömegből kitűnt. Bizony, ahogy a bejárat felől,felfedez és célirányosan, bal irány helyett jobbra, azaz felém tolja gyors léptekkel a bevásárlókocsit. Vele volt a kisebb testvére, aki szerintem hirtelen nem tudta hova tenni ezt a váltást :D... Majd mikor megállt velem szemben a srác, mosollyal az arcán megkérdezte: - Hát, te meg? :D :D (Azt a hangsúlyt sosem fogom elfelejteni.)

Lathatóan megörültünk egymásnak, váltottunk még pár szót, majd továbbmentek a dolgukra. Visszafelé még egyszer odaköszöntek/elköszöntek. ...És ekkor láttam őt életemben utoljára.

Azóta eltelt több, mint tíz év, de mai napig eszembe jut, hogy mi lehet vele, voltak időszakok, amikor pár napig erősen eszembe jutott az az egyetlen 1 nap, s még most is tisztán emlékszem az arcára a "hideg", de kedvességet sugárzó kék szemeire, a hangjára, a beszélgetésünk egy-egy részletére.

Mai napig van bennem egy vágy, hogy olyan jó lenne megkeresni, de sosem szántam el magam arra ténylegesen, hogy kiposztoljak bármit is. Mikor pedig amatőr szinten próbáltam utána keresni nem találtam semmit. Így most már csak reménykedni tudok abban, hogy mára egy szép családja van és boldog életet él.

29N

Kérdező!

Kiderült már valami azóta? Esetleg sikerült találkozni vagy beszélgetni vele?