Mit kezdjek vele?

Én sosem szerettem szemtől szembe közölni, hogy nem tetszik a másik, mert velem ilyen többször is megesett. Olyankor a srác mindig visszakozott, hogy én nem is tetszettem neki, ezért még szinte én éreztem magamat kellemetlenül. Szinte mindig így védekeznek, akiket visszautasítanak, mert ahhoz sem elég érettek/határozottak, hogy bevallják, ha tetszik nekik valaki, csak állandóan figyelik meg írogatnak rá.

Én ezekben a helyzetekben (tudom, kicsinyesnek tűnik) mindig tettem rá utalásokat, hogy találkoztam valakivel, aki tetszik nekem, ha éppen úgy írt a szaktársam, hogy barátnőkkel voltam, akkor elferdítettem az igazságot, hogy egy fiúval van találkozóm, és így hamar hagytak engem. Kicsit hülyén hangzik, hogy kamuzni kell, de az olyan kellemetlen, ha te nyíltan bevallod, hogy nem tetszik a másik, az meg akkor még ki is gúnyol, hogy te értetted félre a dolgokat.

A másik megoldás az lehet, hogy tovább beszélgetsz vele, és amikor már tényleg nagyon félreérthetetlen jeleket küld, akkor őszintén megmondod, hogy te barátként kezeled és ezek a dolgok már kicsit kellemetlenek neked.