Ilyen esetben maradnál a pároddal?

Mérlegelnék,hogy mi a pozitívum/negatívum a kapcsolatunkban, mi az, amit tudok tolerálni, és mi az, amin esetleg változtatni tudunk.

Ezek függvényében maradnék Vele, vagy szakítanék.

Kardinális kérdésekben fontos,hogy összhangban legyünk,és az is fontos,hogy vonzódjunk egymáshoz.

Ahogy leírod ez akár lehet egy barátságszintű kapcsolat is, de lehetnek érzelmek is benne. Neked kell tudnod,hogy mennyire működik párkapcsolatként.

Minden kapcsolatban vannak ilyen dolgok. Akkor is lennének, ha a másik ember ate képmásod lenne. Nyilván a mértéke nem mindegy, mert egy szint fölött nem éri meg. Pl ha napi szinten rosszul érzed magad valami ilyen miatt vagy rendszeresen veszekedtek miatta.

Aki arra számít, hogy egy kapcsolat cukormáz és egymás szájából evés kemény munka helyett, az mindenkiben csalódni fog.

Hasonló cipőben járok. Szintén 3 éves kapcsolat. Nálam az a helyzet, hogy józanul szeretem. Tisztában vagyok a hibáival és a pozitív tulajdonságaival is. Mindkettőt el tudom fogadni. A zavaró tényezők a családjával kapcsolatosak. Ezen meg nem lehet változtatni. De vegsősoron nincs olyan nagy probléma, ami valóok lenne. Csak újra felmerülő okok a konfliktusra. De egy idő után többre értékelem a kapcsolatot, mint apróságokon vitázni.

Ha van kedved, beszélhetünk privátban.

Olyan társat, akivel mindenben totálisan megértitek egymást, sosem találsz. Ha mégis úgy tűnik, hogy a másiknak semmi hibája nincs, akkor totálisan elvakított a szerelem.

Szűkszavúan írtál a problémákról, amiket látsz a párodban.

Vesd össze a pozitívakat a negatívakkal és mérlegelj, de nagyon megfontoltan. Tegyél a negatívumokhoz még egy kis rizikót is, egy kis rosszabbra fordulást. Ismétlem: hiba nélküli embert senki ne várjon. Te már látod a hibákat és ez jó jel. Magadnak kell eldöntened az általad már ismert helyzetnek a tudatában.

Ffi.

Nos én szakitottam. Illetve mindketten láttuk hogy ennek vége. Igaz mi 5 évig húztuk. 3 év körül már hasonló helyzetben voltam mint te. Időről időre fel merültek dolgok (részben a jellemünkből adódóan részben a család miatt) amik vitát és rossz érzést generáltak de mindig úgy éreztem hibát követnék el ha szakítanánk. Valahogy mindig a kötődésem volt erősebb mint a rossz érzés. Egy-egy rossz időszakot egy jó követett. Végül azok a hibák amik már az első évtől látszottak és 2-3 év után már zavartak csendesen megölték a kapcsolatot. Én azt mondom ott 3 éve érdemes lett volna lezárni de maradt volna egy űr. Mindig ott lett volna a mi lett volna ha kérdés. Így elcseszerintettünk két évet de úgy tudtuk lezárni hogy tudom jó döntés volt.

Ezzel azt akarom mondani hogy szerintem az a kapcsolat amiben néhány év után felmerül a szakítás előbb utóbb bizony véget ér. Viszont szerintem csak akkor érdemes kimondani hogy vége ha biztos vagy magadban. Úgy könnyebb tovább lépni.

A volt párom mint embert továbbra is becsülöm és szeretem. Nem volt nagy ajtó csapkodós szakítás. Továbbra is vonz mint férfi és ha összefutunk szívesen vagyok a társaságàban. De soha többet nem jönnék össze vele hisz nem működött. Ez a fajta lezárás hiányzik szerintem sok szakítás után. Az a meggyőződés hogy helyesen döntöttél. Ezt pedig csak akkor érzed ha megvárod míg már nincs kétséged. Mikor már mindent megpróbáltatok és láthatóan nincs már több opció. Ehhez pedig idő kell.