Szomorú/nem beteljesült szerelmes sztorik?

Még nagyon tini voltam. Úgy hozta a sors, hogy bekerültem egy új osztályba és első nap mikor belépett az ajtón egy srác rögtön leesett az állam. Bevallom, addig a pontig soha nem néztem meg a srácokat, csak onnantól kezdtek érdekelni, hogy Őt megismertem. Le sem tudtam venni róla a szememet. Az első napomtól kezdve azon voltam, hogy a lehető legközelebb kerüljek hozzá, ez nagyon nehéz volt, hiszen még szinte gyerek voltam és soha nem volt még ilyenben részem. Összebarátkoztam vele és a barátaival, sokat találkoztam velük iskolán kívül is, aztán később eljártunk bulizni, stb. Egyszer azt a feladatot kaptuk, hogy műsort kell csinálnia az osztálynak, és az volt a műsor "főpontja", hogy én és ez a srác keringőzünk. Nagyon sokat próbáltunk, nagyon élveztem a próbákat. Akkoriban nem sokat foglalkoztam a külsőmmel, szóval elkezdtem magammal törődni. Kozmetikus, új ruhák, körömfestés, másképp hordtam a hajamat, új szemüveg stb.

Nagyon hessegettem az érzéseimet, de miután minden nap a próbát vártam, és éjjel-nappal a srácra gondoltam be kellett vallanom magamnak azt, hogy rettenetesen szerelmes vagyok. Nagyon nehéz volt ezt leplezni a közelében, alig tudtam vele beszélni, nem mertem ránézni, a szemébe belenézni, mert féltem, hogy megtudja, mert akkorra már én is megtudtam róla azt ami miatt nem lehettünk együtt soha.: Meleg volt.

Igen, rákérdeztem. Sokkolt. Fájt, nagyon fájt. Szenvedtem, senki és semmi másról nem tudtam beszélni csak róla. Nem tudtam az órán figyelni, nem tudtam tanulni, koncentrálni, mindig ideges voltam, magamba zuhantam. Ez majdnem két évig tartott. Életem legnehezebb két éve volt. Még nehezebb volt az is, hogy láttam őt mindennap, aztán egyszer ennyit mondott nekem.: Sok ember próbál engem hülyének beállítani, de nem vagyok vak. Tudom, hogy bejövök neked, de nekem még akkor sem kellenél, ha hetero lennék és Te lennél az utolsó lány a Földön. Soha nem kezdenék veled.

Ez volt a végső csapás. Kimondhatatlanul fájtak ezek a mondatok.

Végül 17 évesen összejöttem egy másik sráccal azt remélve, hogy hátha végleg feledteti velem a viszonzatlan szerelmemet. Ez részben bejött. Viszont azóta külön váltak útjaink, másik városba költözött, nem nagyon beszélünk és nagyon ritkán látom is. Lehet már többet látni sem fogom. Ki tudja. Még néha eszembe jut. Azóta sem szerettem senkit egyébként annyira, mint őt.