Más nők sem szeretik ha a párjuknak van nő nemű barátja?

Én legyek a férjem legjobb barátja.

Pesze ha anyukája, vagy nagymamakorú, az más.

Ha nem viszed magaddal a párodat, az komoly ok a féltékenységre.

Ez a tény őszintén nem zavar önmagában. Ki vagyok én, hogy 5-10 éves barátságokat csesszek szét csak a másik neme miatt?

De a napi lelkizést, főleg, ha a mi kapcsolatunk kerül górcső alá és neki rinyál rólunk (ahelyett, hogy velem beszélné meg, azaz az egyetlen emberrel, aki tud segíteni a párkapcsolaton belüli problémáin), az órákon át tartó rendszeres dumálgatást, a kapcsolaton belüli újdonsült női barátok gyűjtése (főleg ha be sem mutatja nekem) részemről rohadtul nem fér bele.

Nekem is van férfi barátom vagy 10 éve, igyekeztem ezt kapcsolatkompatibilra alakítani, újonnan mrgismert férfiakkal meg csak úgy vagyok hajlandó ismerkedni, hogy az közös barátunk lesz, nem pedig én lógok vele jó dolgomban... De ez csak az én kapcsolatom.

Attól függ a nőbarát hogyan viselkedik. ha kihívó képekkel köszönti fel születésnapján és heti kapcsolatban vannak, nos ezt nem nevezném barátságnak. Megtörtént eset.

Egyedül az bánt, hogy mikor ezt szóvá teszem néz rám mint aki nem érti mi a bajom ezzel.