Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jóban rosszban? Vagy mégsem? Ki mit tenne ilyen helyzetben?
Szóval...
Össze jöttem az egyik legjobb barátommal, több mint egy éve. Közben sok minden kiderült, mennyire nem passzolunk. Bár egész jól csiszolódtunk egy darabig.
A gond most igazán ott van, hogy ő a családjával él együtt és nem hagyná őket magára, mert idősek és nem igazán tudnák ellátni magukat.
Ezt mondta barátként is, olyan lányt keres aki majd oda költözik.
Akkkr is mondtam, hogy nem lesz ilyen lány. Én sem. Mégis együtt vagyunk. Oda költözni nem fogok, ő nem jön el onnan.
Jól érzem, hogy akkor ennek ennyi volt?
Kért, hogy találjunk megoldást dehát erre mit?
Az egyik rokon nem kêpes dolgozni fizikailag, kövér, cukorbeteg. Szarik a diétára és fel se fogja, hogy ebbe bele halhat. Erre még rokkant nyugdíjat sem adnak. A nyugdíj korhatárt nem is éri el...
Így elvan tartva.
Na most erre mit lehet lépni? Hiába javasoltam, küldje el dolgozni...
Nem értem azokat a szülőket, akik ilyen módon kihasználják a gyereküket. Végtelenül hálas vagyok nekik mindenért és segítek majd, ha oda jutunk, de nem ilyen módon.
Unokatestvérem már 40 éves, vénlány. Talán még szűz is. Egész életében a beteg anyja mellett volt, mindenhova kísérte. Ilyet miért nem zavar el az anyja, hogy mozduljon már ki? Szerintem a gyermekem szeretete ezt is tartalmazza.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!