Tényleg ilyenek a nők?

Igen, tényleg ilyenek. A nők nagy része 1 bites. Szigorúan arra specializálódott, hogy minél kisebb energiabefektetéssel nagyobb haszonra tegyen szert és azt a lehető leggyorsabban elverje. Azaz ki akar fogni egy gazdag pasit, akit leél. Shoping, szoli, műköröm, sminkes, fodrász, ruhák, cipők, táskák, kiegészítők, ékszerek, szórakozás, wellness, nyaralások, éttermek, stb. Háztartást vezetni, takarítani, mosogatni nem tudnak. Mosni sem, mert nekik nem kell mosott ruha, számukra, csak új ruha létezik. Főzni??? Hahahaha! Az i csoda, hogy a kést meg tudják különböztetni a pohártól.

Kommunikáció? Nemhogy véleményt alkotni nem tudnak dolgokról, de visszamondani sem tudnak egy filmet. Nem gondolkodnak, csak bámulnak ki a fejükből. Önmagukkal sincsenek teljesen tisztában, az agyuk igazából vagy a vegetatív funkciók ellátására alkalmas.

Ritka kivételek természetesen akadnak. Ahogy itt felvázoltad, Te is az vagy. De annak nevezhető az én feleségem is. A kommunikáció köztünk is tökéletesen működik, bár a logikus gondolkodás Nála is problémákba ütközik, Ő legalább házias. .... És tud főzni is!!! :))))))

A férfiak részéről egyébként ez lenne az elvárás. Nem a magas IQ szint, vagy EQ szint, de legalább tudjon elmondani 3 összefüggő bővített mondatot egymás után, és képes legyen megérteni összefüggéseket és dolgokat, amikkel adott esetben napi szinten találkozik.

Akivel együtt élek,természetes,hogy tartalmas beszélgetéseket ejtünk meg. De ismerkedéskor egy teljesen idegennek nem igazán szeretnék megnyilni,mert 1.nem bízok benne 2.semmi köze a dolgaimhoz az elején 3.teljesen feleslegesnek tartom.

Nem csak a nők,hanem a férfiak sem igazán nyilnak meg.Sőt,a férfiak néha később sem teljesen.

Amitől nekem mindenféle beszélgetéstöl elmegy a kedvem az a "bazzeg ,f😑szom és társai gyakori használata,főleg ha kötőszóként használja már 😧

"És tényleg érdekelnek a lelki dolgok, miértek, hogy mi van a másikban legbelül, de eddig azt gondoltam, a nők ilyenek."

Nekem az ilyen emberekkel az a tapasztalatom, hogy 1) tapintatlanok, és kicsit olyanok, mintha most potyanttak volna a földre, földönkívüliek vagy robotok; 2) szinte minden pasi azt hiszi, a nők élete egyszerű, és ő meg tudja oldani. Rengeteg kioktatást kap a nő, aki megnyílik.

Tudod, mi az, amit rengeteg férfi megkérdez itt, és mi az, amit egyik sem?

Amit rengetegen: Ki bántott?

Amit senki: Mi a baj?

Ebben a "ki bántott"-ban benne van, hogy a nő érzelme csak reakció lehet, nem akció. Nem lehet saját érzelme, csak ha egy férfi megpiszkálta.

Egy normális ismerkedésnél, kapcsolatnál alap a meghitt, mély beszélgetés és mindenképp erre kell törekedni, hogyha egy boldog párkapcsolat a cél, nem egy párkapcsolatnak csúfolt valami.

Tény és való, hogy létezik az a tendencia, amiről írsz nem csak nőkre igaz ez, hanem férfiakra is. Ezt elidegenedésnek szoktam hívni, amikor az ember annyira elidegenedett, hogy elfelejti mi az igaz beszélgetés, milyen másokra odafigyelni, milyen az igazi együttérzés. Valójában ezzel az anyagias rendszerrel van a probléma. Tegnap barátommal arról beszélgettünk, hogy rendszerváltás óta a kultúra egyre inkább csúszott lefele, az emberek egyre kevésbé beszéltek választékosan, a tv-ből egyre több hulladék jött ki. Nem normális, hogy éjjel nappal budapestek, való világok, barátok köztök uralják a tv-zési "kultúrát". Ellehet mondani azt, hogy rendszerváltás után hiába ömlött ránk a csomó tv műsor, plázák, több ruha választék, több féle autó, amikor nem lettünk ettől boldogabbak. Régebben hiába volt puhadiktatúra amikor voltak íróink, jó filmjeink, kulturális műsoraink, kisebb koromban, még a 90-es években szerettem hallgatni a Kossuth rádiót, akkor még nem volt butító propaganda rádió, mint most. Most meg ilyen Majka félék vannak a "kultúrában", akik hebegni, habogni se tudnak.

Tehát ezek a tendenciák miatt inkább nem azt mondanám, hogy nem az van, hogy nem szeretnek beszélgetni, hanem sajnos nem tudnak, mivel a kultúránk borzasztó állapotba van és az oktatás is. Pedig, ha az oktatást megreformálnák teljesen, akkor sokkal intellektuálisabb társadalom jönne létre és nem lennének ilyen problémák.

Nekem majdnem minden exnőm nyílt, őszinte és beszédes volt, szinte minden időnket átszőtte a folyamatos kommunikáció, beleértve az önismereti, párkapcsolati, egyéb pszichológiai kérdésköröket, bánatainkat, örömünket. Volt olyan is köztük, akivel teljesen tabuk nélkül lehetett beszélni a legbelső érzéseinkről, volt kapcsolatainkról, ismerőseinkről, vagy épp elméleti szintű, gyakran abszurdba hajló "mi lenne, ha..." alternatívákról, az élet értelméről és értelmetlenségéről. Nekem az ilyen fajta kommunikáció nélkül a kapcsolat üres és inkább csak szexhaveri vagy lakótársi viszony.

A fő baj nem a férfiakkak vagy a nőkkel van, hanem az általános emberi felszínességgel. Sokan lusták megkeresni a szellemileg nekik való társat, az első kedves szótól vagy jó külsőtől kiterülnek a másiknak, aztán jön a sírás, milyen üres a másik nem. Tinderen, ahova a férfiak 99% -a dugnivalóért megy be, nem csoda, hogy a nők "Szia mizu?" -kkal és hasonló kaliberrel találkoznak, de az ottani nők nagy részéről is ezt lehet elmondani, csak ők inkább anyagi mentőövért mennek oda, vagy egó-fényezés végett.