Emberek! Nektek volt mar, hogy a parotoknak tobb honapra el kellett utaznia munka miatt, es ti meg otthon vartatok ra? Hogy birtatok?

Sosem volt. Az ilyeneket mindig együtt beszéltük meg és semmi nem ért ennyit a szemünkben, hogy ennyit legyünk a másik nélkül. Illetve egyikünk sem nevezi a távolságból bohóckodást kapcsolatnak, nincsenek illúzióink. Az csak egy röhejes kínzás, aminek a vége vagy elhidegülés vagy valami annál is mocskosabb.

A félelmeid jogosak. Eddig akit ismertem távkapcsolatban, azok közül mind csinált olyat a párja háta mögött, amit ha megtudott volna az illető, azonnal otthagyta volna két hatalmas pofon után. De ha neked jó, akkor csak csináld. Nekik is szóltam, csak mind egy idióta romantikus, naiv barom volt. Meg is lett a böjtje

Voltunk, szintén 3 hónapot... Közben ő 2x hazajött összesen 7 napra, én pedig 2x voltam kint kb 5 napot.

Minden nap beszélgettünk skype-on át, egy kedves idős nőnél lakott, de sose volt az a nyughatatlan fajta. Dolgozott, hétvégenként egy kolléganőjével vmi helyi nevezetességre mentek és végül hazajött.

Hiányzott, de nem akartam letörni a szárnyait, nem akartam, hogy zsarnoknak tartson, így nem tiltottam meg neki.

Mai napig elutazik 1-2 hétre évente konferenciákra, ilyenkor még mindig fura, hogy üres a lakás és nem bújik hozzá, de ez van.

Na, most képzeld el, hogy akit szeretsz leszar. Magyarul a végtelenségig várhatsz rá, soha nem lesztek együtt.

Na az milyen k**va nyomorult szar érzés tud lenni...