Az miért számít egészségtelen pszichés működésnek, ha valaki szingliként nem boldog?

Huszonévesen betegnek éreztem magam attól, hogy nem vagyok sikeres a nőknél. 40 felé már egyre kevésbé bánt ez. Hetente 1x-2x áll fel, plusz az örökké elképzelt párkapcsolat, ölelkezés is unalmassá vált, mint egy naponta 20x játszott zene. Mintha megéltem volna, pedig csak elképzeltem. Kifogyott a fantáziám. A hobbim tesz boldoggá, sikereket halmozok. A szex utáni vágy huszonévesen olyan erős volt, mint a fogfájás, nem tudtam nem észrevenni, elnyomni. Elmúlik, mint egy hosszú betegség. 110 kiló/műszaki/igénytelen külsővel úgysincs esélyem nőknél. Néha már a kiherélésen is gondolkodtam, csak tisztulna már ki a tudatom a hormonoktól, és vágynék olyanra, amit fizikailag el is tudok érni! Ez nem pszichológia, hanem biológia.