Mi az oka annak, hogy sok 30 körüli férfi olyan, mint egy elkényeztetett kisgyerek?

Sok anya karjaiból úgy kell magát kitépnie az embernek. Ez önmagában nehéz dolog, ha szereted a szüleidet, de ha könnyebb is az életed így, akkor meg aztán jóformán lehetetlen. És akkor elkezded a helyzeted racionalizálni, hogy ez gazdaságilag miért logikus meg hogy te aztán így is tök önálló vagy meg a többi blőd duma. Nem. Az ember akkor önálló és akkor nő fel igazán, ha nincs a szüleivel, nem lakik velük.

Itt van példának a párom és én. A párom jóformán menekült az anyjától, annyira fojtogató volt a "szeretete" (inkább birtoklása) és a közelsége. 27 évesen is gyereknek kezelte teljesen a fiát, mindent tudni akart róla, mindig vele akart lógni, jóformán szerelmes volt a gyerekébe és a gyerekét tekintette a barátjának is, mindenki mást meg elmart maga mellől. Az életét nem igazán könnyítette meg, nem szolgálta ki a kicsi fiát, inkább csak élősködött rajta, így egyértelműen rosszabb volt a pàromnak így, mint egyedül, mégsem tudott magától kilépni belőle mert belenevelte a bűntudatot, ha ezt teszi. Nagyon nehéz helyzet volt eltávolodni tőle és egy egészséges szülő viszonyt kialakítani, így is az lett a vége, hogy engem utált, amiért ezt előidéztem, a párom meg szörnyen érezte magát az anyja hisztijei láttán és a folyamatos lelki zsarolás miatt, ami kezdetét vette. De túl vagyunk rajta és mindenkinek jobb volt ezt szétbombázni és elkezdeni felnőttként élni...

Én a másik oldal példája vagyok, aki fölött sosem akart uralkodni az anyja, de olyan tyúkanyó stílusban mindig gondoskodott rólam. Tálcán hozta be a kaját, feltakarított utánam, pénzelt, nagyon durván leste minden kívánságom, hogy megtegyen minden tőle telhetőt. Én nagyon szerettem őt mindig is, sokáig jóformán az egyetlen lelkitársam volt és szerettem hazamenni hozzá a világ elől. De azt nem tudtam nem észrevenni, hogy öregszik és egyre inkább kezdett fájni, hogy nem én csinálom ezt vele, hanem fordítva. Valóban, nagyon kényelmes volt így élni, szeretet és anyagiak szempontjából is, ezért is éltem ott 23 éves koromig és ezért sem dolgoztam semmit 23 éves koromig. Aztán beszélgettünk, hogy ez így nem jó. És nem azért, mert nem szeretem, hogy szeretnek, hanem mert nem akarom kihasználni felnőtt létemre. Nehezen fogadtuk el mindketten, pedig ő is mondta, hogy ez így helyes, hogy így érzek. Ekkor volt az, hogy fél év alatt eladtuk a közös lakást és vettünk két kicsit, majd összeköltöztünk a párommal és elkezdtem dolgozni diákként. Anya megtanított szinte mindent a ház körül csinálni, nagyon jól tudtam főzni, varrni, stb. De köze nem volt ennek az életnek ahhoz, amikor a párommal éltünk. A rutin kialakítása, felmérni, hogy dolgokat milyen rendszerességgel és ki csinálja, lehet-e jobban csinálni, mint a szüleink mutatták, a pénz kérdése, hogy ki mit fizessen, eleve minden nap reggel 7:30kor elindulni munkába... Az, hogy nem anyukádhoz bújsz és vele beszélgetsz és hogy jobban kell alkapmazkodnod, mert senki sem szolgál ki...

Szóval szép és jó az a duma, hogy valaki a szüleivel él és azt mondja, hogy az egy felnőtt élet, mert a két szintes ház felső része az övé és egyébként ia dolgozik, de ez nem igaz. A szülőkkel az élet sosem lesz olyan, mint kettesben. Akkor sem, ha a szomszéd házban laknak, akkor sem, ha teljesen különálló szinten laksz tőlük, akkor sem, ha beszállsz a rezsibe és akkor sem, ha végzel valamennyi házimunkát. Én nem hiszek ezekben a dumákban. Az meg, hogy anyagilag jobban megérné... Nos, úgy, hogy ezek az emberek dolgoznak és nem tudnak a szüleikkel élve félretenni évente legalább 500-600 ezer forintot, de inkább egymilliót, ebben sem hiszek. Jönnek azzal, hogy az albi milyen drága és mennyit spórolnak így, de az a helyzet, hogy nem láttam olyat, aki ne költötte volna el, hanem lett volna már 30 éves korára pár milliója a bankban. Ez az egész egy önámítás, egy kamu. Ezek az emberek sosem fognak ott tartani, mint aki külön él. És erre sem azért van szükség, hogy az ember vagánykodjon...

Testvérem ilyen. Nem lehet neki szólni semmiért, mert az ajtót b-szkodja, mint egy tini.

Anyám is elrontotta, de egyszerűen nem hiszem el, hogy nem látja mennyire gáz, amit művel. Nem az otthon lakással van itt a probléma, mielőtt valaki félreértené.

Hanem hogy van ez a típus, aki még egy mosogatást sem csinál meg mindent a szülei csinálnak meg.

Tesómmal tudod mennyit ordított, elbeszélgetett, stb stb anyám?

Semmi hatása nem volt. Ő a királyfi, neki ez jár.

Neki jár minden. De ő a kisujját sem nyújtaná senkiért.

Lenéz engem, beszólt az élettársam munkájára.

Miközben ő anyutól kéri a zsebpénzt.

Vicces tény: van nője. :D

7: De hogyhogy semmit?

Leérettségiznek 18 évesen, és nem felvételiznek munkahelyre, nem is akarnak, csak otthon olvasnak, néha elmennek jogára, sétálni, vagy nemtommi?

És mondjuk 11 éve ezt csinálják, és életük végéig ezt tervezik?