Elégedett vagy az életeddel, a párkapcsolatoddal?

Elégedett vagyok, mert szeretjük egymást. A vitákat azon melegében elintézzük azzal, hogy nincs "mosolyszünet" és az szól előbb a másikhoz, akinek közölni valója van a másik felé. Nem várunk arra, hogy az múltkor én szóltam hamarább, most addig hallgatok, amíg te nem szólsz előbb hozzám.

Mi a rossz? Az, hogy már megöregedtünk, ui. bő 54 éve vagyunk házasok, megismerkedésünk után csak 3 év múlva házasodtunk össze (tanultunk ez idő alatt).

Nincs párkapcsolatom, és elégedett vagyok a helyzettel.

40/F

Maximálisan elégedett vagyok mind a kettővel. Nem tudom megindokolni, hogy mitől vagyok boldog mert egy teljesen más szituációban is ugyan úgy boldog lennék. Ez sokkal inkább hozzáállás kérdése mint a konkrét körülményeké. Nem volt jó gyerekkorom, bármit amit akkor elképzeltem, amilyen elvárásaim voltak magammal szemben azokat mára százszor túlszárnyaltam. Megvan mindenem, főleg egy csomó szép emlékem és maradandó élményem. Biztos van akinek ez kevés, de úgy gondolom az olyan ember sosem lenne boldog semmitől.

Ha csak a párkapcsolatot nézzük akkor azért vagyok vele megelégedve, mert több mint 10 éve vagyunk együtt de mégsem langyos egymás mellett élés. Mind a ketten a mai napig rengeteg energiát rakunk bele és úgy egyébként is nagyon szeretjük egymás társaságát akkor is ha nincs program. Érzelmi részről is jóval több van közöttünk mint sima emberi szeretet vagy kötődés, én a mai napig szerelemnek nevezném. Problémáink igazából sosem voltak a kapcsolatot illetően, veszekedésre szinte sosem volt példa. Amire külön büszke vagyok az az, hogy sosem húztuk vissza egymást, sosem korlátoztuk a másikat, semmit nem adtunk fel a másik miatt, sosem erőltettük egymásra, hogy a közös a minden és szűnjön meg egyének lenni. Ez olyasmi amit nagyon kevés kapcsolatban látok.

30/N 41/F 10 éve együtt

Az életem tudom, tudna rosszabb is lenni a helyzetemből adódóan, így inkább elfogadóan elégedett vagyok vele. Nincs párkapcsolatom.

Min változtatnék? Sokkal nagyobb mértékű önbizalmat szeretnék magamnak. (37F)

Az életemmel elégedett vagyok, párkapcsolatom nincs. Egyedülálló anya vagyok. Néha vágyom egy társra, de alapvetően nem árnyékolja be a hétköznapjaimat a hiánya.

N 42

9-es vagyok. Itt válaszolok a privàtodra.

A szex unalmas vele, mindig kritizàlja a munkámat, önző, nem romantikus, nem lehet vele étterembe menni meg sehova igazából soha, sem évfordulón, sem születésnapkor, soha. Mindig veszekszünk, mert màr egyre kevèsbè viselem el. Nem tud öltözködni, rohadt koszos és igénytelen lett mellettem, vissza szokott a cigire(pedig nálam ez önmagában kizáró ok), nem tud semmit eldönteni, mindenről az anyja dönt, mindenről be kell számolnia az anyjának még arról is, hogy hogyan dugtunk, szórja a pénzt mindenféle baromságra, nem tud spórolni, és úgy érzem, hogy már abszolút nincsenek is érzései felém, amin nem lepődnèk meg, mert nekem sincsenek már egy ideje.

A pàrkapcsolatomon kívül elégedett vagyok mindennel, vannak terveim, minden nap tanulok önszàntamból, edzek, dolgozok és nekem egyelőre ennyi elég, de még sok tervem van.

Igazából miatta költöztem ebbe a putri városba és, ha szakítok vele itt maradok egyedül egy olyan városban amit gyűlölök és alig ismerek, de sokkal jobban érezném magamat egyedül, ha nem lettem volna akkora hülye, hogy leköltözök egy nyugis kisvàrosból, ahol mindenkit ismertem egy nyomorult putriba ahol mindenki öli egymást.