Több lánynál azt látom, hogy szeretik, ha egy férfi küzd az álmaiért, de mi van akkor, ha valakinek csak az az álma, hogy legyen egy boldog párkapcsolata?

"elsöprően több olyat találsz, aki utálja A kis herceg-et, mint aki bármilyen szinten kedveli." - ez pl egy index.

(5. Statisztika: Kiemelt viszonyszám; értékek olyan rendszere, amellyel árak, állapotok, körülmények összehasonlíthatók ugyanezek korábbi értékeivel (általában százalékban kifejezett értékek alapján).)

És magamnak első sorban én vagyok a férfi... aki megengedheti magának, hogy ne egoista-individualista nőkre pocsékolja az idejét, mert akad neki olyan, akinek a "mi" előbbre való az "én"-nél:)

Ja, engem a statisztika, mint szakmai terület, semmilyen szempontból nem érdekel. Most akkor én meg jöjjek azzal, hogy Abraham Hicks szerint a statisztika teljesen fölösleges, sőt, káros dolog? (Amivel az említett illetők érveit alapul véve, magánvélemény formájában teljes mértékben egyet is értek.)

"És magamnak első sorban én vagyok a férfi... aki megengedheti magának, hogy ne egoista-individualista nőkre pocsékolja az idejét, mert akad neki olyan, akinek a "mi" előbbre való az "én"-nél:)"

Oké. És? Nekem mi közöm mindehhez? Még mindig adós vagy a válasszal.

16: értem, amit mondasz, de tévedsz. Én kifejezetten ragaszkodó vagyok egy kapcsolatban, a jelenlegi párom mellett is úgy gondolom, nem rettegek az érzelmi függéstől, a felelősségtől. Sőt, korábban én panaszkodtam pont emiatt, mert azt láttam, hogy az emberek azonnal kötelet oldanak, amint valaminek súlya van és komolyra fordul.

De akkor ia rohadtul taszító egy ilyen ember. Nekem ahhoz, hogy így érezzek, mint most a párom iránt, villantani kell önállóságot, életképességet két figyelő szempár helyett, aki belém kapaszkodik, aztán fingja nincs, hogy ki vagyok és mire vagyok képes vele szemben. Ebből úgy gondolom, hogy a húszas éveink közepére kinőttünk. Igenis taszító egy ilyen ember azzal, hogy minden álma az, hogy valaki mellette maradjon. Komolyan, ez minden, ami leírja a személyiségét? Ne már....

#23, szerintem meg van az alap - amikor az ember megtalálja a másik felét - és akkor ha ez adott, akkor ezen lehet közösen építkezni. Én még arra nem jöttem rá igazándiból, hogy mi a frászkarika értelme van két önálló egzisztencia párkapcsolatának...

(a "jégkorszak esetén kihalnak"-ot meg nem szóvirágnak szántam, nagy egyedszámú közösségek genetikai vizsgálatai mára egyértelművé tették, hogy az őskorban a férfiaknak csak mintegy 30%-nak volt "joga" (módja) szaporodni, a jégkorszak után létrejött kultúráknak meg nagy közös jellemzője a "szex demokratizálása", olyan irányban korlátozása, hogy minél többnek jusson. A baj meg az, hog ma megint arra tart a világ, hogy egyre tágul a szakadék embercsoportok önreprodukciós lehetőségei között... lehet, hogy egyre időszerűbbé válik egy újabb természeti vagy társadalmi kataklizma, ami megint egalizál egy egészségeset...

"Aki az első randin úgy áll hozzám, mint egy fél éves vagy annál idősebb kapcsolatban, annak a fejében problémák vannak."

"Az ember mindig olyan dolgokra vágyik nagyon, amiket nehéz vagy lehetetlen elérni. Akinek egy párkapcsolat vagy egy család ez a kategória, azzal komoly bajok vannak."... vagy a világgal, amiben él... én ez utóbbira hajlok:) Tudod, valami minél inkább verseny-társadalom, annál inkább győztesekre és vesztesekre fogja osztani a benne élőket...

Ez jó álom, de kevés egy teljes élethez. Legyen valami hobbid, legyen már valami, ami érdekel.

Utazás, sport, bármi, de ez így kevés, mert ha mondjuk meghalna a párod, vagy elhagyna önmagadat és az életedet értéktelennek tartod nélküle - na ez nem egészséges.