Több lánynál azt látom, hogy szeretik, ha egy férfi küzd az álmaiért, de mi van akkor, ha valakinek csak az az álma, hogy legyen egy boldog párkapcsolata?

#11, bocs, de abszolút nem értek egyet... gondolom ismered:

"– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…"

10: felelősséget csak azért vállalok, akinek azzal tartozom. A szeretteimért. Azokért az emberekért és dolgokért, akiket én választottam az életembe, akikért tettem és akiket magamhoz édesgettem. Egy idegen ember ezzel a kijelentéssel gyakorlatilag kéretlenül rám nyomja a felelősséget. Már akkor, mikor egymásnak semmivel nem tartozunk még. És ez a kijelentése magában foglalja azt is, hogy én csak azért szerethetem, csak azt értékelhetem benne, ami én vagyok. Tehát azt, hogy függőmmé, alárendeltemmé tettem és minden öröme és célja az én kiszolgálásomban manifesztálódik. Nem gondolod, hogy egy ilyen viszony két ember között rettenetesen mérgező? Mert én igen.

Én egy társat szeretnék, szabad akarattal, véleménnyel, szabad ötletekkel, szabad "szellemmel". Olyan embert, ako szenvedéllyel tud beszélni olyan dolgokról, amik előttem léteztek az életében és amik őt azzá tették, amibe beleszerettem. Akinél nem attól kell félnem, hogy ha úgy alakul, kinyírja magát, amint külön utakon járunk. Nekem ez egyáltalán nem vonzó, ellenben kifejezetten taszító és "para". És nem azért, mert nem vállalok érte felelősséget, hanem azért, mert követeli tőlem, hogy helyette is vállaljak, jóformán idegen emberként. Nem egészséges egy emberre feltenni mindent. Szeretheted, imádhatod, de nem bálványozhatod.

#13, én nem hiszem, hogy a felelősségvállalásnak és a bálványozásnak lenne közös metszete, az ember nem szokott felelősséget vállalni egy bálványért... ma a nyugatinak nevezett civilizációban divat lett betegesen rettegni a függéstől... ami vicces, mert minden emberi közösséget az egymástól való kölcsönös függés hozott létre... (az individualistáknak az a nagy közös ismertetőjele, hogy jégkorszak esetén kihalnak...)

Ami káros, az az egy irányú függés...

#15, fogalmam sincs, nem követem a könyvek tetszési indexét. Mindenesetre közérthetőbb, mint az a pár filozófus, akik egyébként tű pontosan megjövendölték a posztindusztriális elidegenedést és nyomort, a mai nyugati társadalmak fő rákfenéjét.

Én mindenesetre csak lebeszélni tudom a Kérdezőt, hogy az ilyen típusú nők kegyeit keresse, jól nem járhat vele...

Listákat nem, de tetszési indexet igen. Akkor azt mire értetted?

Őszintén nem érdekel, hogy mit nyerne "egy férfi". (Bár az eddig általad írtak alapján szerintem az, aki neked még férfi, nálam soha nem érdemelné ki azt a kategóriát.) De mi közöm van nekem bárki másnak a privát személyes párválasztási szempontjaihoz, áruld már el.